Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - TANULMÁNY - G. Komoróczy Emőke: A "kollektív individuum" emberi vonásairól: a "szociális ember" belső arculatáról
ember embertelenségén,” — s mégis belenyugszunk ,a tehetetlenségbe: „élni szeretnénk és meghalunk”. Nem akarta, hogy az ember csak siránkozzon „balsorsa” miatt; akarta, hogy az ember kitekintsen a maga partikularitásának reménytelenségéből, s próbálja maga is kioldani sorsa gubancos fonalát. „Kiterített tenyeremen gabonát vasat és embert dajkálok ...” „ ... a fény az én rokonom...” Ugyanakkor azt is látnia —■ tapasztalnia kellett, hogy kiáltása, erőfeszítése egy emberibb ember kialakításáért: visszhangtalan némaságba temetődik. „ ... innen és túlnan összekiáltanak bennem a hegyek de az emberek hallgatnak az emberek speciális vonatokon utaznak önmagukban egyedül a bolondok kontyába érdemes még beleszúmi egy bogarat aztán állítsuk be a szemaforokat s induljunk el a testvérek felé akik nyugodtan alszanak az elsüllyedt szigeten .. Nem a lemondás és beletörődés mondatja Kassákkal e szavakat — mint ahogy Ady „Ugar-versei” is sokkal inkább a mégis, a talán dacából fakadták • •. „Talán azért mégis érdemes” mindezt elmondani, mert lesznek olyanok, akik meghallják, — akik felfigyelnek, — felébrednek, — s „hátha valami történik mégis ...” Hátha felébresztik az alvókat a friss-húsú napfölkelték, a fény. Hátha mégis érdemes „elvetni magunkat szomszédainkban mint a gabona-magot”; mert így talán majd a „források éneke mozdul föl bennünk s reggel elveszi rossz álmainkat...” A Tisztaság könyve (1926) már a magára talált, belső rendjét kiküzdő ember leszűrt, természetességében szép és erőteljes nyugalmát sugározza. „Egyensúly” és „élettisztaság” a jelszava — ezt szeretné kivetíteni önnön bensőjéből, beleplántálni a világba, hogy mint erjesztő — mozgató dinamizmus, belülről táplálja — formálja az embert. — Végleg feloldódott és eltűnt a tehetetlenség közérzete: feszessé, frissé, dinamit-erejűvé vált újra a nyelv. Rátalált a cselekvés — véleménye szerint — egyedül lehetséges módjára: „Mondd ki a rendet ami benned van”. „Együtt ülök a feleségemmel és néhány fiatal diáikkal az asztalnál, az ő tanításairól beszélgetünk, és kimondhatatlanul hisszük, hogy igazunk van ...” — Valóban lehet rajta vitatkozni, hogy elég-e a cselekvésnek ez a módja (tanítva—beszélgetve—vitázva nevelni laz embert); s iá vita eredménye sem kétséges: nem elég.. Ugyanakkor nem is fölösleges. A művész ily módon cselekszik, ily módon járul hozzá a világ gazdagításához, változtatásához: képpé formálja gondolatilag általánosított tapasztalatait; elmondja, amit megtudott az igazságról. Ne kívánjuk tőle, hogy feltétlenül elpusztuljon, csak azért, mert „így szebb”, „így hitelesebb”. Ö is ember — s ha embersorsa példás, bennünket gazdagító : számtalan tanulságot nyújt át nekünk. Az egyértelmű, a tiszta, hűséges és megrázóan teljes emberi élet legszebb példáiról mégis sokszor azt mondjuk': mégse ő volt az igazi; az igazi az volt, aki meghalt. — Vagy inkább: aki létével, igazával nem nyugtalanított berniünket tovább? Kassák megmutatta: bármilyen korban hű maradhat az ember önmagához, céljaihoz, a feladatához. Lehet hogy ez „veszélytelenebb” út, mint a politikai harcosoké; ugyanakkor a „veszélytelen” utak között mégis a legbátrabb, legegyenesebb — és legtisztességesebb. AJki a „Tisztaság könyvé”-t nem szereti: az keres más utat, ha használni kíván, de semmiképp sem mondhatja azt, hogy a tisztaság és egyértelműség útja 471
