Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: A vállalat lánya
A présüzem végében piros, kék és sárga műanyagdoboz (begyeik magasodnak, A gép szuszog, morog, bőg, dübörög, csattog, süvít és szórja magiából la dobozokat. A mesebeli táltos ebhez képest gebe. A gép melllett egy munkás számolja, mám tréfa, számolja a dobozokat. Nyolcezret számlál meg. Annyi a gép teljesítménye. Nyolcezret az éjszakai műszakiban is. „Próbált már ön éjjel kettőkor számlálni?” S közben egy ügyes mozdulattal la tapadó műanyag dlaralbkálkat is lehámozza a még meleg és puha dobozokról. A három gép olyan harsány, mintha három gőzmozdlony kapcsolna rá, hogy megmássza irdatlan teherszerelvényével a hegyiét. „Hány decibel lehet itt?” „Elnézést, nem értem, mit tetszik mondani?” „A fene egye meg, nincs itt ibilsom vatta? A szövőgyárakban legalább azt adnak. Kötegben áll a bejáratnál, s mindenki annyit tép belőle, amennyit akar!” „Kiesé hangos, tagadhatatlan. De nem 'csodálatosan okos masinák ezek?” A csarnok, sokszoros visszhangjával, mintha pokol 'bejárata lenne. Illetve nem is, ez már a bejáraton túli első, mindenkit elrémítő rémség- Ha tudnám, hogy van pokol és ott ilyen vár, akkor most nyílegyenesen egy gyóntatószék felé venném az utamat, s ezentúl minden napot megszentelnék. A terem másik felében a zaj nyolc vétlen áldozata üldögél a zsámolyokon. Még .annyira sem hibásak, mint azok akik kezelik, etetik, s ezzel újabb csattiamós mozdulatokra biztatják a szörnyeket. öfc kis fekete masinák előtt görnyednek a pusztító harsogásban. „Ezek a kézi extruderek” — ordítja az igazgató. — „Amikor megnyílt a gyár, csupa ilyennel dolgoztunk.” Nézem a masináikat, olyanok a három automata mellett, mint Benz első gépkocsija egy Cadillac társaságában. Nyolc mozdulatra van hitelesítve az extruder kezelője, megszámolom ezt is, ha az előbb már úgy belemélyedtem. Na, ez is legalább olyan izgalmas alkotó munka, mint három vagon bab megszámlálása. „Tizedannyit termelnek mint laz automaták” — mutatja az igazgató. — „Éjszakai műszakban már nem is működtetjük őket. Halálra vannak ítélve!” Egek! Az ormótlan kis gépek, melyeikhez nem kell más mlint sűrített levegővel működő prés, egyszerre barátságosaknak tűnnek. * „Ugye érdekli, hogyan került le a gyár ide, a prérire. Több oka is van. Először: a budapesti gyáregységeikben a további fejlesztés nem volt megvalósítható. Másodszor és másodsorban: a fogyasztói igények 'állandóan növekedtek. Harmadszor és utolsósorban: a budapesti gyáregységekben fokozódott a munkaerőhiány. Ne szóljon közbe, tudom mit akar mondani, nincs igaza, nem az utóbbi volt a lényeg. Viszont az égből pottyantak volna le új gépek? Azt kellett szeretni, amit a vállalat központi telepéről idekiüldtek. Ósdiafc voltak, 'azonnal javítgatni kehiett és azóta örökösen. Ráadásul az építők is kitoltak velünk. A határidő sürgetett, az ellenőrzés nem volt alapos. Átvettük a félig kész épületeiket úgy, ahogy voltak. Három-négy év múlva hol itt, hol ott estek néki a betonnak légkalapács- csal, mert .alatta rohadtak a csatornák, a vízvezatékcsövefc, az elektromos kábelek. Nem tartotta be itt kérem senki az előírásokat. így kellett 'beindítani és működtetni a gyárat... Hány álmatlan éjszakám volt!” * „Jó, kérem, hívjunk fel néhány embert ide, vagy ahová ön óhajtja. Nem vagyok kíváncsi természet, tudom előre, hogy mit fognak mondani. Itt kényelmesen társaloghatnak. Megengedi ugye, hogy (kiválasszam a dolgozókat. Jobban isme463
