Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai János: Visszapillantó tükör
— Én mindent a termelőszövetkezetnek köszönhetek — sommázza rögtönzött 'beszámolóját K. Pál. — Igaz, sokat gürcöltem. Én aztán nem sajnáltam az erőimet. Az állatok mellé kerültem és csakugyan melléjük álltam. Ezt tanúsíthatja a tsz! — Mennyi volt a keresete, míg aktívan dolgozott? — Négyezren felül volt. — És most? — Tavaly megrokkantam., kényszer-nyugdíjba kerültem. A havi járandóságom 2300 forint. A Lenin utca elején egymás mellett két családi ház áll. Az egyik K. Pálé, a másik a fiataloké. Mindkét házat a szövetkezeti gazda építette. — Palkó fiiamnak autót vettem, annak az volt a kívánsága — mondja. Aztán a feleségével együtt kísérnek az udvaron épült garázshoz, megmutatni a vadonatúj Polski Fiatat. — Száztizenhétezer volt az ára — hallom K.-né hangját. Állunk a napfényes udvaron és számba vesszük a család mostani jövedelmét. Az, ami van, a két ház, az autó, a maguk és a fiatalok szépen berendezett lakása csakugyan szövetkezeti pénzből van. A szénsavból és a sajtgyámból érkező keresetek hol voltak, .akkor még, amikor ezekre rakták, a pénzt? — Ötvenötévés vagyok. Hajnaltól estig dolgoztam mindig. Mondjam azt, hogy még most is? A rokkantsági nyugdíjat kiegészíti a háztáji. Van egy te- hanem, három növendékem. Sertéseket hizlalok, évente 50—60 százhúsz kilósra szerződöm. A fiam 13,50-et kap a sajtgyárban, a lányom a gyermekgondozási segélyt kapja, mivelhogy itthon van most a picinyével. A vöm keresete fölül van a háromezren. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élünk jól. A két szép családi ház udvarát nem választja él kerítés. Hatalmas szőlőlugasokon cukrosodik a legfinomabb gyümölcs. S a család szemefénye, a kis Brigitta örömet lobbant az elnyűtt szülők .arcára. •— Boldog vagy-e? — kérdeztem az iáiig húszesztendős Palkót, aki a kedvemért „ihazaugrott” a sajtgyárból. — Én igen. — Van-e még legény a faluban., akinek húszéves korára .teljesül a legszebb álma? — Igen, van. H. Géza a 'barátom, a sajtgyár gépkocsivezetője a Moszkvicsával. Együtt szoktunk kirándulni néha. — Merre jártai már? ■—■ Itthon szinte mindenütt. Hétvégén beül a család, aztán csak robogunk. Voltam már Csehszlovákiában is. El vittem a barátaimat is. — Mi .az, amire vágyói még? — Hát... Itthon minden megvan ... Keres az ember ... * N. Jánost a régi portán találom. A házuk csinosabb lett, átépítették három- szobásra. A gyerekek megnőttek:, fe lesepered tek. A fiú, akiinek .akkor vettek kisbicáklát, amikor az 55-ös répoelaki helyzetjelentés készült, már kirajzott a családiból: az új lakótelepen épített magáinak emeletes házat. A leány gyerek, akinek a babakocsit vették karácsonyra, most várandós fiatalasszony, férjével a családban maradt. — Árpáddal akkor voltam terhes — csillan a szeme N. Jánosnénak, aki viszont azóta férjével együtt a megérdemelt nyugdíjat kapja. 437
