Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai János: Visszapillantó tükör

gazdaságban hentes. Nemrégen vettek egy Zsigulit, amellyel szeretnék bejárni a világot.

Kimentünk az udvarira, a kertbe, megnéztünk mindent. Az [istállóiból átalakított disznóólakat, amelyekben rózsaszín bőrű süldők, malacok visífoztafc.

Nem kérdeztem meg Sáritól, elégedettekbe? Sőt azt sem, amikor elköszöntem tőlük, hogy írhatok-e majd róluk...

*

„Egyedül, a két ökrömmel nem bírtam tovább. A gabona, amiből hasznom lett volna, elment a (beadásra meg a ,,irész”-re. Mer’ az a legnagyobb haszon, ha valaki maga bír learatni. De én bírtam? ... Gondoltam, szövetkezetbe megyek. A kenyerem meglesz, s legalább nyugodtan alszom... Tölbbet nem mondhatok, ez az igazság kérem ...”

A tíz és félholdas M. Lajos így indokolta a közösbe lépését huszonkét évvel ezelőtt. A Petőfi Tsz akkoriban nem -tartozott a legjobb gazdaságok közé. Termésátlagai alatta maradtak az egyénileg gazdálkodókénak, így különösebb vonzást nem gyakorolhatott rájuk. Kétszázezer forintos adósságot törlesztett, s a munkaegység értéke alig érte el a 28 forintot. Az új elnök erős kézzel tartotta a gyeplőt, szemben azokkal, akik iá szövetkezet felvirágoztatása helyett hamis, önáltató érveket gyártottak vonzerejéről.

— A fordulópont volt ez a termelőszövetkezet életében — emlékezik B. Lajos, a tsz mostani párttitkára. (Az elnököt nem találtam itthon, Csehszlovákiába utazott a főkönyvelővel, az állattenyésztővel és az állatorvossal. Üj fejőgéprendszert Vásárolnak, ezért utaztak a szomszédos baráti országba, hogy kiválasszák, tanulmányozzák a legjobbat. Gsánigon és Répcelakon állítanak fel egyetoegyet. 1980-ra ugyanis teljesen kicserélik a tehénállományt. A tenyésztési ,^meteorológiát” kidolgozták: a magyar tarka állományt teljes mértékben a hols- tein fríz váltja fel. A szarvasmarha-tenyésztési terv szerint tejtermelésük a mostani egymillió literiről kétmillió hatszázezer literre emelkedik. Ennek évi tiszta bevétele — 3,6 százalékok zsírtartalom mellett — több mint 11 millió forint.)

— Azt mondod, hogy fordulópont volt az az idő.

— Igen, az volt. Jellemző, hogy egy év múlva, 1956 októbere után senki nem lépett 'ki. Sőt 1959-ben -az egész falu tagja lett a Pétőfinék. Hatvankettőben „ösz- széházasodott” Csániggal, néhány évvel később pedig Niók, Uraiújfalu és Vámoscsalád lépett velünk közös útra.

A Nagymező Tsz ma csaknem nyolcszáz családnak ad biztos megélhetést. Az átlagjövedelem az állattenyésztőknél négy-ötezer forint közötti, de a tsz-ben általában is jó a kereset. Hogyan is tudnák másképpen megtartani a munkaerőt? Zöldség és húsboltjuk ellátja a falut és a környéket. Kisvendéglőj ükben olcsó, meleg ételhez jutnak a tsz-tagok és alkalmazottaik. A melléküzemágak — szállító- és építőbrigád, műszerjavító stb. — évi tiszta jövedelme meghaladja a húszmillió forintot.

Nézegetjük a tagság névsorát. Olyan családot szeretnék kiválasztani, amelyik tipikusan répoelaki család, a iszónak abban az értelmében, hogy tagjai (kihasználják ennek a „se falu, se város”-nak a lehetőségeit. Választásunk K. Pál családjára esik. A családfő termelőszövetkezeti tag. 1959-iben lépett be a Petőfibe. Néhány hold földön, valamint bérelt földeken gazdálkodott. Ökröket, lovakat tartott, családjával együtt így is csak a megélhetést tudta előteremteni. Felnőtt fia a sajtgyárban lakatos. Leánya a termelőszövetkezeti zöldiségboltban eladó, vője a szénsavgyár műszerészié.

436