Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kardos László: Keresztény népi tradíciók és népi hitvilág a Bakonyalján
luc—borovicska fenyő főzetének gőze használ, de jó a hólyagpapír alá helyezett testrész tüzes vasalóval történő vasalása is. Hólyaggyulladást biztosan gyógyít az elevenen megevett földipoloska. . Egy fiatal anyának nem eredt meg a teje, újszülöttjét pusztulás fenyegette, egy szektás asszony tanácsára köcsögkúrát alkalmazott: újságpapírt égettek egy üres tejesköcsögben és azon- nyomban a szoptató asszony mellére szorították, s erre megindult a tejcsöpögés, mondani sem kell, hogy az eljárás hatékonyságát mindkettőjük egyidejű buzgó imádkozása is segítette. — A szemmelvert gyereken Bakonycsemyén is szenes vízzel segítettek, megmosták vele az arqát és a szemét, utána megitatták vele. Hatékonynak bizonyult, ha az ilyen gyereket a küszöbre tették és fekete kutyával ugratták át. A gyerek betegsége természetesen rontás eredménye lehetett, amely kicsiny korban különös gyakorisággal fenyegette az újszülöttet. Ha a kicsi babára fordítva adták rá az inget, ezzel a szemmel- verést meg lehetett előzni. Jó, ha a terhes asszony vigyáz magára, „félidőben” semmi esetre sem szabad hibás, púpos, sánta, eszelős emberre ránéznie, mert születendő gyermeke is könnyen olyan lehet. A kisparaszti termelőmunkát és az emberi élettevékenység számos más területét befolyásoló „segítő és ártó hatalmak” csemyei titkának kipuhato- lása — feltehetően gazdag hiedelemanyagot eredményezett volna; másirányú feladatunk folytán ilyen anyag nemigen került a szemünk elé. Mindössze a ház építésének és építményének eredményességével és biztosításával kapcsolatban került elő egy szép adat: az épülő ház egyik szegletébe, a falba egy rézpénzzel teli cserépfazekat falaztak be, a másikba meg egy papírpénzzel teli vasfazekat, mindezt azért, hogy ez a kettő, a ház egyik sarkából se fogy- gyön ki soha; a harmadik szegletbe, vagy a „görbített” házaknál a sarokba, kívülre vagy egy kiegyenesített kaszát, vagy ha kéznél volt. egy háborút megjárt öreg kardot szúrtak le, hogy megvédje a ház népét vagy lakóit a külső ellenségtől. Az új ház építésével kapcsolatban egyébként Csernyén azt tartották, hogy „az új ház emberáldozatot követel”, „felépült az új ház, itt meghal valaki” — mondogatták. Ebbéli hitüket számtalan eset megtörténtével bizonygatták. A legtöbb bajt Bakonycsemyén is a boszorkányok okozták a múltban. Olyan nagy számmal emlékeznek vissza rájuk a középkorú és idősebb — ezúttal főleg vallásos, s köztük szépszámmal szektás hivőasszonyok, hogy fel kell tételeznünk, fél évszázaddal azelőtt ezek az emlékek még eleven boszorkányhittel párosultak. Ma már ezek kerek boszorkánytörténetek formájában vagy boszorkány-tevékenység pontos természetrajzának adalékaiként forognak közszájon. A bakonycsemyei boszorkányok a suri határban a keresztútnál, közel az útszéli kereszthez, gyülekeztek éj telente megbeszélésre, s idegennek nem volt tanácsos arrafelé járkálnia. S ha arrafelé kényszerültek is az emberek, kettesével jártak, imádsággal biztosították be magukat s mondogatták is, ha túl estek rajta, „imádsággal vertük el az ördögöt”. Nem így a hetvenkedő legény, aki a suri patikába ment gyógyszerért, s akit úgy megkergettek az ott táncoló boszorkányok, hogy eszét vesztve bokron-réten keresztül menekedett haza előlük. „Azelőtt sok boszorkány volt, ma már ilyet nem hallani” — mondja egy idősebb asszony. Sokmindent „tudtak” is, kivált ártani. Egy nő — boszorkány — meg akart hódítani egy férfit, aki nem állt kötélnek, s ezért olyan kelevényt fakasztott a térdében, hogy nem tudott talpraállni. Egy „tudós” zsidó gyógyította ki pénzért, aki szintén „sokat tudott”. Ez boszorkány- lesántította lovat és hasonló bajokat gyógyított sikerrel — gatyamadzaggal. Arra 34
