Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kardos László: Keresztény népi tradíciók és népi hitvilág a Bakonyalján
lomban az első világháború előtt a szlovák nyelvű istentiszteletet külön ünnepélyességgel ülték meg, ennek jellemző részlete: a Tranovszkyból a 290. számú, Téged isten mindnyájan dicsérünk a magasságban kezdetű hosszú éneknek mind a 14 versszakát állva énekelte el a gyülekezet, a lelkésszel együtt, aki az oltár előtt állott. Az úrnapi körmenet a háború előtt a helybeli katolikusok demonstratív vallási processziója volt. Az utakon nem közlekedtek, az ev. pap a templomban kihirdette: hivei tanúsítsanak előzékenységet a katolikusok szertartásával szemben. Az Anna napi (júl. 26.) búcsú a falu minden felekezetének népünnepélye volt. A katolikusok ez alkalommal külön misét tartottak. Népünnepély időszaka volt az őszi szüretidő, hálaadó istentisztelettel egybekötve. A legények ezúttal is maskarába bújtak és szüreti bált tartottak. Az egyházi év fonalára fűzött csernyei népi vallási tradíciók itt alkalomszerűen egybemarkolt anyagának egy részét, a karácsonyi ünnepkörét, módunk volt a szomszédos volt szlovák nemzetiségű katolikus Szápár, a szomszédos, többségében szlovák gyökerű evangélikus Sur és a távolabb eső református magyar Csetény hasonló szokásanyagával egybevetni. Az eredmény: Szápárral 24 ponton egyeztek a hagyományok, Surral 17 ponton és Csetény- nyel 11 ponton. Ez egyrészt a közös szlovák-gyökerűség, másrészt a közvetlen faluszomszédság motiváló szerepére utal a hagyományozódásban, másrészt arra, hogy a szlovák származású evangélikussá« adott helyen, adott körülmények között a katolikus vallási hagyományokat megörökölte és megőrizte. A felvidéki származású reformált csernyei—suri telepes evangélikusság feltehetően e hagyományok többségét régi hazájából hozta magával mint az ottani) ' katolikus kereszténység szakrális tradíciójának egyfajta hagyatékát. Ugyanezt hozta magával ugyané származási helyről a telepes szapári kato- likusság is. A két és fél évszázados faluszomszédsági együttélés e népi vallási tradíciók konzerválódását és egyöntetűbbödését még tovább segítette. A bakonycsernyei népi hiedelemvilág egykori terjedelmére utalnak az egyházi év alkalmaitól függetlenül létező és ezúttal szemünk elé került további néphitelemek is, amelyek a paraszti tapasztalaton alapuló megfigyelésektől és praktikumoktól az ember- és természetfeletti lények mesterkedéseiig az egykori folklór-világ jelentős körét ölelik fel. Az idő jóslásoknak se szeri se száma: a vörösen kelő nap — szelet, a felhőben nyugvó — másnapi esőt hoz; sokat kukorékoló kakas, az egy csomóban legelő tehenek, a hosszan bőgő marhák, a kicsiny holdudvar szintén esőt, s csakúgy a bárányfelhős ég, a nyári harmatos fű stb. a közeli esőnek jelei; a tyúk kárt kárál, a kutya és a bagoly tüzet vagy halált huhul; a falu különböző tájai felől észlelt távoli zajok esőt, meleget, vihart hoznak, a nyári világosszürke felhők jeget, s ha akasztott vagy öngyilkos ember van a faluban jég veri el a határt. . . Népi tapasztalati megfigyelésen alapulnak a különféle gyógyító eljárások, amelyeknek hatékonyságát persze némely népi mágikus praktika is segíti: lábfagyásra, kézfagyásra birka- vagy marhafaggyú kell; kelésre, szebölcsre, „szöcsingre” tört „szentjánoslapu” és „vérehulló fecskefű” levele, vágott, szúrt sebre „kutyanyelű fű”, hasított sebre, lóháttörésre szárított „pócgomba és farkasóma” levele vagy ennek híján a rászórt só, paprika, vagy éppenséggel a közismert pókháló is megteszi. Izületi gyulladásra és fájdalmak ellen — a csernyei bányászoknál ez mindennapos — a „háromfenyő főzet”: karácsony— 33
