Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kardos László: Keresztény népi tradíciók és népi hitvilág a Bakonyalján

templom után az is lencselevest és mákostésztát evett. Mulatság, lakodalom a nagyböjtben nem járta. A nagypénteket ma is feketében ülik meg a hivek.

Virágvasárnap a katolikusoknál változatlanul szokásos a barkaszentelés, a szentelt barkát hazaviszik, mert a szentelt barka — így tartják — megóvja a házat a villámcsapástól.

Nagypéntek reggelén az asszonyok, lányok, gyerekek a folyóvízre mentek mosakodni, vagy az onnan .,szótlanul hozott” vízben tisztálkodtak, kivált azért, hogy egész évben frissek legyenek. Egy népi utalás a nagypénteki kereplőkről is említést tesz. Nagypénteken a csernyei katolikusok gyakran házaik elejét meszelték és sározták. E nap különben a féregűzés napja is, az első tűzgyújtás helyére tömegesen tódulnak a férgek, könnyű őket elpusztítani. Egy szólás szerint: ha nagypénteken esik az eső, nagy szárazság lesz.

Húsvét első napját a templomban a helybeli ev. asszonyoknak és lányoknak még áhítatosan, feketébe öltözötten illett megülni. Ilyenkor a lányok a templomot fehér orgonával díszítették fel, mert húsvétkor a fehér a kedvenc szín. A hivek korán reggel a temetőbe indultak, ez ma is szokásban van, s a feltámadás ünnepét az egyház papjával együtt énekkel, imával, prédikációval áhítat keretében ott szentelték meg. Húsvét másnapján locsolták a fiatalabb fejérnépet, folyóvízzel, vederből, olykor az istállóba is behajszolták a lányokat, akik utána megvendégelték a locsoló legényeket. A legények ,,sibáztak”, korbácsoltak, 8—9 szál fűzvesszőből „sibát”, virgácsot fontak, és megcsapkodták vele a lányokat, a járókelők lábát, s közben — régen tótul, később magyarul — versikéket mondtak: ,.ne legyen lopós — a kezed, jó futós legyen — a lábad, ne legyen sokbeszédű — a szád, ne legyen keléses —■ a; hátad” és a szóban forgó testrészekre ráütöttek. A sibálásról úgy tartják, hogy azt Jézus Krisztus megkorbácsolásának emlékezetére csinálják. E második ünnepen si- bálásórt és locsolásért a piros tojás is járta.

Fehérvasárnap délutánján — húsvét után — tartották a „leánysétját”. A magyarosodó szlovák községben a századfordulón, a két világháború között a lányok ilyen alkalomkor, de március 15-én is, továbbá egész nyáron át, kivált újhold vasárnapjain, amikor a magyar nyelvű istentiszteleteket tartották, fehér szoknyában — az alján kétsoros nemzetiszínű szalaggal — zöld kötényben, sújtásos, aranygombos ,,pu.uckában” jártak fel-alá a falu főutcáján, ill. mentek templomba az istentiszteletre.

Márk napján (ápr. 25.) szentelték a katolikusok a határban a búzát.

Apr. 30-án „Katalinkor ültetett babnak csak szalmája lesz”.

Májusra virradóra májusfát állítani Csernyeszerte szokás volt.

Áldozócsütörtökön (máj. 21.) tartják az ev. fiatalok, az iskolások konfirmációját. Vadvirágokkal, mezei virágokkal, labdarózsával, jázminnal volt ilyenkor teli a falu temploma.

Pünkösd szombatján az evangélikusok házaikat, lakószobáikat, konyháikban a tálasokat, faluszerte a boltokat, magát a templomot, benne az oltárt frissen szedett hársfalevelekkel gazdagon feldíszítették. A hársak közé pünkösdi rózsát tűztek. A szokás egyik magyarázataként azt mondják: „Krisztus urunk mikor bújdosott, akkor az olajfák hegyén hársfa alá bújt, ezért szedik a hársat és díszítik vele a házakat és a templomot.” Más értelmezés szerint a „hársfalevelek kettős tüzes nyelvekre hasonlítanak”; s pünkösdkor „leszállóit a szentség, a kereszténység”. Ez a szokás a negyvenes évek végéig általános volt.

Szentháromság vasárnapján (pünkösd utáni első vasárnap) az ev. temp32