Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 5-6. szám - Oltyán Béla: Déry Tiborral - írói világa tájain

Liában — a korélményhez tapadóan — a lázadás atmoszférájává válik. Érdekes egyébként, hogy fiatalok is érdeklődéssel olvassák e régebben írt alkotásokat.

DÉRY: Lehet, hogy a fiatalokat e művek anarchikus vonásai vonzzák. Azok a munkák, melyek szembefordulnak a fennálló társadalmi renddel és ajtót nyitnak egy kötetlenebb szabadság felé.

— Az Alkonyodik, a bárányok elvéreznekben az anarchikus szabadságvágy és individuális függetlenség keresésének zsákutcája is megfogalmazódik. Erre az anarchiától elforduló, összetettebb gondolkodású fiatal is rezonálhat.

DÉRY: Ennek eldöntése már nem az író, hanem az olvasó és kritikus feladata.

— E kisregényről szólva ön azt nyilatkozta, hogy nem filozófiai rendszert illusztrált benne. Olvasóit azonban érdekelheti: milyen volt kapcsolata ekkor a filozófiával, filozófusokkal. Közismert Szilasi Vilmossal való barátsága. Beszélgetéseik során nem esett szó filozófiai rendszerekről?

DÉRY: Szilasihoz való viszonyomat leghűbben a tanítvány tanítójához való kapcsolata jellemzi. A véleményét hallgattam, tanultam. Vérbeli pedagógus volt. De nem mások filozófiai rendszereiről, hanem saját gondolatairól, szintézist teremtő terveiről beszélt. Kevés filozófiai írást olvastam ekkor. A polgári filozófusok közül csak azokat, akik írói erényeikkel, gondolataik érzékletes, plasztikus megjelenítésével is lekötöttek (így Schopenhauert, akit egyébként, akkor mindenki olvasott). Az olvasmányélmények értékelésekor azonban vigyázni kell. Az ilyen kérdéseiknél mindig valamilyen hatáskereső filológiai szándékra gyanakszom.

— Engem nem ily cél vezet. Úgy gondolom, hogy az induláskori, konkrétabb 'befogadásoktól, átvételektől eltekintve, a művek nem adott témájukkal, megoldásaikkal, hanem művészi összértékükkel, szellemi magasfeszültségűk tényével ihletik, „provokálják” az alkotót.

DÉRY: .Megjegyzésem azoknak szól, akik az író által ismert könyvek nyomán téves következtetéseket vonnak le, melyeknek már semmi közűik az igazsághoz.

— 1922-es, Ló, búza, ember című kötetének néhány versrészlete mintha bizakodóbbnak, optimistábbnak mutatná az akkori Kassáknál. A forradalom képzetei ezekben az 1919-es lelkesedéssel, aktivitással villannak fel (A gyújtogatok, Mint a plakátoszlop). Vagy e verseket még 1919-ben írta?

DÉRY: Az 1970-ben kiadott Felhőállatok című líra-gyűjteményemben jeleztem a versek létrejöttének átfogóbb szakaszait. A Ló, búza, ember darabjai 1921— 22-ből valók. Pontosabb dátumot nem tudnék mondani.

— E néhány részletben jelentkező — Kassákhoz viszonyított — hangulati különbség nem egy oly jellegű szemléleti különbségből fakad, mely szeriint ön Kassáknál jobban bízott egy újra bekövetkezhető közeli forradalom lehetőségében. Kassákkal folytatott vitái során ez nem derült ki?

DÉRY: Kassákkal Bécsben ismerkedtem meg. Hogy melyikünk volt kiábrán- dultabb, bizakodóbb nehéz eldönteni. De az bizonyos, hogy vitáink elsősorban esztétikai természetűek voltak. A korábbi klasszikusokhoz mérve én merész kísérletezőnek számítottam. Kassákhoz viszonyítva a hagyományhoz kapcsolódónak is. Emiatt ő konzervatívnak tartott, ón viszont 'kissé vértelen, laboratóriumi kísérletnek ítéltem verseit. Azt hiszem, nem volt igazam. Vitáink tehát voltak, die ettől függelemül mindig nagyra becsültem. A Ma gárdájából messze .kimagaslott. A többiek közül talán Reiter Róbert volt még figyelemre méltó.

388