Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 5-6. szám - Oltyán Béla: Déry Tiborral - írói világa tájain
OLTYÁN BÉLA Déry Tiborral — írói világa tájain (BESZÉLGETÉS) Déry emlékei, gondolatai: élő irodalomtörténet, s a kérdező számára a közvetlen forrás jelenléte különös élmény és alkalom. Míg beszél, nézem. Pátriárka arc — mondanám, ha e fogalom nem asszociálná a statikus, önelégült bölcsesség képzetköreit. De nála szó sincs ilyesmiről. Az ő vonásait ma is a kereső nyugtalanság, ha úgytetszik: a nyugtalan bölcsesség tartalmai jellemzik. S önelégültség helyett a kíméletlen, nemegyszer a (túlzott szigor művei egyes (vélt vagy tényleges) egyenetlenségeivel szemben. Az a halvány ellenvélemény is, amit a kérdező az íróval szemben időnként alig érzékelhetően megenged magának, épp abból ered, hogy egyes korai Déry- művek néhány kétségtelenül művészi értékű vonását a túl szigorúnak tűnő írói önbírálat ellen kell védelmeznie. Az életmű tájain (bolyongva, észrevételeivel, kiegészítéseivel Déry felesége (a Két asszony hősnője), Déry életének, műveinek jó ismerője is segít a kérdezőnek. Egyébként: nem szabályos interjú készül mindenre kiterjedő, arányos- kérdéssorozattal. A pálya korábbi szakaszairól több szó esik, mint az utóbb megjelent s a most készülő alkotásokról. Az életmű magaslatait, Déry újabb munkáit ugyanis a kritika s az eddigi interjúk kellő hangsúllyal méltatták, s az öregkor világára a napok hordaléka sorjázó darabjai is újabb s újabb fénysugarakat vetítenek. Az indulás lendülete, a ^zabáddá nyílt írói tér ifjúi szemhatárai viszont olykor már már homályba vesznek. Pedig a pálya (teljességének jobb megértése, s az életműsorozat korai műveket is tartalmazó, már megjelent és soron következő kötetei nemcsak a friss kritikai méltatásokat, hanem a hozzájuk fűződő írói reflexiók, alkotáslélektani feltárások újabb alkalmait is igénylik. vl» — Ifjúkori írásairól általában elítélően nyilatkozik. Nem képzelhető-e el, hogy — például — Osvát nemcsak a bennük rejlő „ígéretért”, hanem realizálódott értékeikért is becsülte s közölte ezeket a Nyugatban ? DÉRY: E korai művekben még erősen érezni könyv-élményeim hatását. Még nem találtam meg a saját hangomat, ezért nem szeretem őket. A Nyugatot lapozgattam, gárdájából sokat ismertem, de ifjúkori olvasmányaimat elsősorban az egyetemes irodalom köréből választottam. Hamsun és Dosztojevszkij például kétségtelenül legkedveltebb íróim közé tartoztak. Az említett hatások szempontjából rájuk gondoltam. — Az olvasónak azonban az is feltűnik, hogy e hatásokon túlmutató, sajátos alaphangulattal is rendelkeznek. Így Hamsun Pórijának lírai p>asszi vitást sugárzó melankóliája, s az Éhség befejezésének harmónia lehetősége a 387
