Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kardos László: Keresztény népi tradíciók és népi hitvilág a Bakonyalján
Vízkeresztkor (jan. 6.), ha megindul a kerékvágásban a víz, hosszú lesz a tél. A katolikusok szentelt vizet hoznak haza a templomból. Külön üvegben, szenteltvíz-tartóban tartják. A halottat ezzel hintik meg a látogatók. Helyenként e napon beszentelik vele az udvart és a lakást, a családtagok meg isznak belőle. Betegségre gyógyhatású: állatnak, embernek egyaránt használ. Vízkeresztkor csak házi munkát illik végezni. Vince napján (jan. 22.) „ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”. Pál fordulása (jan. 25.) jeget tör vagy jeget csinál. Gyertyaszentelő boldogasszony napján (febr. 2.) a katolikusok Csernyén is gyertyát szentelnek, ez Krisztust jelképezi; a haldoklók kezébe adják, hogy a kísértő gonosz lelket messzire elűzze vele. Szent Balázs napján (febr. 3.) a katolikusoknál Balázsáldást osztanak — két gyertyát — torokfájás ellen. A farsangot — a régi vallásos faluban — ünnepkörhöz illő vidámsággal, mulatozással, s kivált bő evés-ivásse.l ülték meg. A farsangi bálban rezesbanda húzta, a legények csütörtök reggelig ittak és mulatoztak. Húshagyókor holmi botokra fánkot, hurkát tűzdeltek, azt hurcolászták faluszerte és hozzá „verseltek”. A maradék fánkot szerdán—csütörtökön a hamvazóknak volt szokás kidobálni. Hamvazószerdán a legények maskarát öltöttek magukra, használt női ruhát húztak magukra, vagy éppenséggel cigányasszonynak öltöztek; egy-egy zsákba hamut vittek magukkal, azt szórták el a házaknál, ezt szórták a csoportosuló falubeliekre, egyiknek-másiknak az arcát is behamvazták vele. Karukon karoskosár volt, a hamuzásért kapott tojást gyűjtötték össze benne. A lányok hamuzása a katolikusoknál is szokásba volt. Hamvazószerdán a legények olykor polvvás zsákot is hurcolászták magukkal, és a szerető párokhoz vezető utat a legény kapujától a lány portájáig, kivált ha titkos volt, előszeretettel „kipoly- vázták” vagy éppenséggel „kihamuzták”. Mindenféle csínyeket követtek el: leszedték és elvitték a kisajtókat, tuskót kötöttek a kilincsekre, a boronát felvitték a háztetőre. A mulatságokon kormot szórtak a zeneszerszámokba, levetkeztették a helybeli zsidó kreijzlerosokat, kárvallott szeretőkként záptojással csúfolták meg rideg szerelmesük házfalát, s világi nótákat daloltak utcahosszat stb. Megesett, hogy lófejet, lókoponyát tömtek ki szalmával és feltették a háztetőkre, s az ott fenn vigyorgott farsang napján és hamvazószerdán. Ezeknek a szokásoknak ideje az első világháborúval lejárt, a hamuzás még a két világháború között dívott, és a farsangbúcsúztató bőgőtemetés maiglan is. A helybeli cigányzenészek és falusi legények ez utóbbit közösen rendezték meg a kocsmában — hamvazószerdán. Az asztalra fektetett és fehér lepedővel letakart bőgőt egy öreg cigányasszony vagy az egész banda együtt siratta: vége a farsangnak, milyen kár, hogy csak húsvétkor vehetik újra; elő a zene- szerszámokat. A siratás nagy dáridóval volt összekötve, amely csütörtök reggelig tartott. Farsangutolján a vallásos evangélikusok a két világháború között szere- tetvendégséget tartottak. Összehordták a maradék fánkot, süteményt, s teázással egybekötve a szegények közt elosztották. A nagyböjtöt a csemyei vallásos evangélikusok és katolikusok egyaránt szigorúan tartották. Az ev. asszonyok hamvazószerdától nagypéntekig feketében jártak. Az asszonyokon és leányokon maiglan fekete kendő van. A nagyböjtben a böjtöt minden szerdján és pénteken megtartották, zsírosat nem ettek, némelyek semmit sem. Nagypénteken teljes volt a böjt, s aki nem böjtölt, a 31
