Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZEMLE - Kloss Andor: Déry Tibor: Újabb napok hordaléka
Déry Tibor: Újabb napok hordaléka A róla szóló tanulmányokban, cikkekben sokan és sokszor elmondották már: Déry Tibor a sors kegyeltje. Lehet persze, sőt nagyon is gyanítható, hogy az effajta megállapításokkal az író kevéssé ért egyet, s a túlzott lelkesedés, vagy éppen a tisztelet rajongó megnyilvánulásainak tartja őket. Mindez lehetséges, mégis, a magunk részéről mi is hiszünk abban, hogy Déry a sors kegyeltje. Igaz, tudjuk jól, élete során gyakran bizony nem kényeztette, sőt ugyancsak próbára tette őt a sors szeszélye. De épp ezzel lehetővé tette, hogy az emberi élet és a valóság gyakran szédítő és nem különösebben vonzó mélységeibe pillantson, hogy felismerje: mi módon kerek a világ. Márpedig az írónak, általánosabb értelemben: a művésznek, épp erre van szüksége: a széleskörű, a lét lehetőségeit, szélsőségeit is megmutató tapasztalatokra, amiket aztán sok aprómunkával meg kitartó akarattal művészetté, esztétikai valósággá alakíthat. Déry Tibornak a sors mindkettőre lehetőséget adott: a tapasztalatok szerzésére és azok művészetté kovácsolására. Ezért tartjuk őt a sors kegyeltjének! És még valamiért. Hogy megadatott számára —• amire különben sokan vágynak, de csak keveseknek jut osztályrészül — a folyamatos művészi megújulás lehetősége. Alkotókedve idős korában sem apadt el, sőt, ha lehet, új lendületet kapott. Innen van aztán, hogy túl a nyolcvanon, Déry Tibor ma a fiatalos lendülettel alkotó íróink közé tartozik. Olvasóit. írói művészetének kedvelőit újabb és újabb művekkel lepi meg. Pedig írásaiban gyakran hivatkozik arra, hogy mily keveset alkot. Naponta nem képes csak huszonöt-harminc sor írására — panaszolja. Mégis újabb művei gyors egymásutánban kerülnek ki tolla alól. A múlt évben például a Kortárs folytatásokban közölte a Kyvagiokén című, a valóságot és a költészetet elegyítő, ironikus hangú önéletrajzi írását, ami egyébként minden érdekessége ellenére sem éri el az Ítélet nincs című önéletrajzi regénye magas művészi színvonalát. Többkevesebb rendszerességgel írta a Népszabadság és az Elet és Irodalom hasábjain a népszerű A napok hordaléka című sorozat jegyzeteit, amelyekből Űjabb napok hordaléka címmel egy kötetre való — az 1972 és 1975 márciusa között írottak — meg is jelent a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. Déry A napok hordaléka című jegyzeteit először 1972-ben gyűjtötte kötetbe. Az Űjabb napok hordaléka tematikájában, felépítésében az első kötetet követi. Bizonyos változás csupán a terjedelem tekintetében, s ami ezzel összefügg: a jegyzetek írásának rendszerességében fedezhető fel. Míg az első kötet nyolc év jegyzeteit foglalja magában (az 1964 és 1972 márciusa között írottakat), addig a második kötet, szinte azonos külső terjedelem mellett, három évet. Ez már önmagában is jól jelzi, hogy a jegyzeteket Déry a korábbinál nagyobb rendszerességgel írja, s hogy a jegyzetekben olyan gazdag lehetőségű epikai formára talált, amelynek keretében művészileg a leghatásosabban és a leghitelesebb eszközökkel vallhat azokról a kérdésekről, amelyek őt különösképpen foglalkoztatják. 373 szemle
