Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZEMLE - Kloss Andor: Déry Tibor: Újabb napok hordaléka
Az Üjabb napok hordalékának tematikus horizontja, — az első kötethez hasonlóan — szintén széles: felöleli az egyéni, az írói létet és az egész emberiség létét érintő szinte valamennyi fontos kérdést. Déry tovább szövi a sokat emlegetett tudományos-technikai forradalommal, a hallatlanul felgyorsult technikai haladással kapcsolatos korábban ugyancsak vitákat, ellenérzéseket kiváltó gondolatait. Egy-egy hazai vagy külföldi újságból vett hír kapcsán ismét felveti az úgynevezett fejlődő, vagy harmadik világhoz tartozó országok gazdasági, politikai és kulturális életének problémáit; elkötelezett humanizmussal hívja fel a figyelmet a növekvő emberi agresszivitás, vagy éppen a környezetszennyeződés veszélyeire. Egy jegyzetében az írói hivatásról elmélkedve a „miért írunk?” kérdésére keresi a választ, másutt az író és a nyelv, jelesül az anyanyelv kapcsolatáról szövi gondolatait; azután a hazai irodalomkritika lagymatagságáról, gyengéiről ír le megszívlelendő sorokat. Megragadóan számol be szaporodó hiányairól, szorongató magányáról és persze terveiről; a tavasz, vagy a nyár felett érzett öröméről, sőt egy alkalommal a boldogságról is, pontosabban szólva arról a valamiről, ami egyszer hirtelenében megrohanja, s ami feltehetően nem más, mint a boldogság. A jegyzetek értéke abban rejlik, hogy belőlük ismételten megtudjuk, hogy például a tudományos-technikai forradalom bizony nemcsak áldásos, hanem a problémák sokaságát is felvető folyamat, hogy a fejlődő országokban milliók éheznek és így tovább. Hiszen ezeket az információkat mi magunk is megszerezhetjük azokból a forrásokból, ahonnan az író is meríti őket. A jegyzetek valódi értéke abban van, hogy az információkat az író emberi, művészi mivoltán átszűrve kapja meg az olvasó. A jegyzetek tematikájának széles horizontja Dérynék kiváló lehetőségeket nyújt arra, hogy kifejtse gazdag élettapasztalataiból leszüremkedő higgadt bölcsességét, vagy ha úgy tetszik életfilozófiáját, erkölcsi értékrendjét. A gyűjteményes kötet írásainak, „hordalékainak” valódi értékét, az eredendő olvasói élményt elsőrangúan az adja, a magyarázat, a kommentár, amit Déry az újságokból kiragadott, varázslatos stílusában leírt eseményekhez fűz. Ez utóbbi jelenti az írások savát-borsát! Déry természetesen minden alkotásába beleírta az élet dolgaival, a valósággal, a szellemi realitásokkal kapcsolatos nézeteit, elképzeléseit, mégis, úgy tűnik, ezeket legtisztábban, legközvetlenebbül az Ítélet nincs című önéletírásában és A napok hordaléka című jegyzetsorozatában fejtette ki. Bennük nemcsak jelenkorunk egyfajta elnagyolt képére bukkanunk, hanem Déry belső értékek dolgában gazdag egyéniségére, idős korában meg-megújuló művészetének műhelytitkaira, s nem utolsósorban olyan életszemléletre és valóságlátásra, amely a felvetett kérdések ismételt továbbgondolására ösztönöz. Egyik múltat idéző jegyzetében például a jellemről így ír: „Ha elgondolkodom a magam, barátaim, ismerőseim életén, úgy látom, hogy a jellem tisztes folyamatosságát csak a mindenkori napi feladatok elvégzése biztosítja.” „Napról napra, mondhatnám percről percre cselekednünk kell, hogy megóvhassuk jellemünk folyamatosságát s bármit tisztességgel elvégezhessünk. A jellem ezekből a cselekvő napokból, percekből áll össze, a civilizáció ilyen jellemek baráti szövetkezéséből.” Írói magánügyeiről szólva azt mondja egy helyen: „Arányosság: feltehetően ez minden koron a művészet legősibb regulája.” A magány legyőzéséről pedig így vélekedik: „Egy ellenmérge van a magánynak, az alkotás.” Hasonló jellegű gondolatgazdag mondatokból még számosat idézhetnénk. A jegyzeteknek ezek adnak mélységet, szellemi távlatot, értékgazdagságot. A gyűjteményes kötetnek pedig rangot Déry Tibor kiteljesedő életművében. KLOSS ANDOR 374
