Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Tartozik vagy követel?

Végre is a vébé-titkár elunja a vitát, mely a közönség részéről csak elégedetlen morgásból áll. Vaskos paksamétát kap fel az asztalról és belefog a község ötéves fejlesztési tervének a felolvasásába. Nem törődik semmivel, mondja jó hangosan: bevétel, kiadás áthozat minden évben, minden ágazatban és alágazatban. A sok számba a legelszántabbak is beleszédülnek.

Az egészből annyit jegyzünk meg, hogy hétszázötvenötezer forint gyűlik össze 1980-ra a tartalékolt bevételekből, ha addig egy tyúkól sem épül a faluban. Aztán talán elkezdődhet a hárommillióba kerülő óvoda építése.

— Köszönjük szépen a mindenki számára kimerítő beszámolókat — mondja a gyűlés levezető elnöke, egy humán szakos pedagógus.

Szavaira felharsan a nevetés.

*

Földarcú bácsi jelentkezik hozzászólóként legelőször.

— Miért kell az állatokat elvinni a másik faluba? Itt is elfogyna ám a húsuk! Miért építettek akkor húsboltot és vágóhidat?

— A tűzoltószertár kulcsa a szomszéd faluban van egy embernél. Porig ég a ház, mire ideér vele. Miért nem adnak kulcsot itt is egy megbízottnak?

Pista azt látja az őt körülvevő világból, ami kézenfekvő és ésszerűtlen. Ha itt a szertár, miért ott a kulcs? Ha itt a húsbolt, miért másutt mérik a pecsenyének valót? A gyűlésnek ő a legidősebb résztvevője. Nagy tapsot kap és szemléletének sok követője lesz az est folyamán. Mert sok a kézenfekvő és mégis ész- szerűtlen.

*

Fiatal, zöldpulóveres fiú ugrik fel helyéről, szólítást sem várva. Hadar az izgalomtól :

— Hová lett a pénzünk?

A kerámiagyárban dolgozik. Brigádjuk felajánlotta, hogy társadalmi munkát végez az új orvosi rendelő berendezéséért. Azaz túlmunkát, melynek értékét átutalták a tanácsnak. Addig az orvosi rendelőben legalább ócska székek, asztalok voltak. Most eltűnt a berendezést pótló bútor is. Az anyukák kézben tartva vetkőztetik a csecsemőket ha a szomszéd faluból átjön rendelést tartani a körzeti orvos.

— Senki sem sikkasztotta el a maguk pénzét! — mondja a tanácselnök. — Mi feladtuk a rendelést idejében. Azt írták vissza Pestről, hogy nem vállalják. A körzeti orvos volt olyan kedves, hogy segített, mert neki nagy az ismerettsé- ge. El is intézte a rendelést egy-kettőre. Csak az volt a hiba, hogy két orvosi szekrény helyett hetet kaptunk. Most küldtük vissza a felesleget. Szóval nem olyan egyszerű az ilyesmi!

*

A pulóveres fiú bólint. De még nem fejezte be:

Járdásították a Rákóczi utcát. Csináltak olyan járdát, hogy bokáig caplatunk a sárban. Megígérte a tanácstagunk, hogy portalan lesz az út. Úgy is történt. Ahogy leesett az eső portalan lett. A tanács szerint hogyan néz ki a temető utcája? Szerintünk sáros időben lánctalpassal kellene vinni a gyászolókat. Azt pedig csak lessék, hogy mi még egyszer társadalmi munkát végzünk!

Tanácselnök az utóbbi megjegyzést figyelmen kívül hagyja:

A maguk utcáját portalanítottuk. Arról nem tehetünk, hogy a téesz gépei.

337