Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Tartozik vagy követel?
tönkreteszik! Majd útrongálás miatt jól megbüntetjük a szövetkezetét. Mondjuk hatvanezer forintra. Jó lesz? A maguk zsebéből is megy ám! — Abból lesz az óvoda! — kiált rá valaki. A termelőszövetkezetnek nincs képviselője a falugyűlésen. * Kézerdőből választhat ki hozzászólót az elnök. Meghökkentő, milyen pontosan tudja mindenki, mit akar mondani. A finom gúny, a csipetnyi intrika sem hiányzik. H. László: — Én is népfrontbizottsági tag vagyok. A bizottság úgy látszik, nagyon jól dolgozott a faluban. Mindent megtett a felemelkedésért. Hallottuk a beszámolót mindnyájan. Remek. De abból a rengeteg nagyszerű cselekedetből én valahogy kimaradtam. Ezért javasolom, hogy ne válasszanak újra! Tapsot kap. A megyei küldött szája elé teszi a kezét: — Itt tényleg nem volt nagy mozgás, de azért nem kell ezt komolyan venni! * Az óvoda ügyet idősek kezdik el: — Már a fiamnak nincs óvodás korú gyereke — mondja egy munkaruhás bácsi —, de azért lenne néhány szavam a kérdéshez. — No, mondjuk kétezerre lesz egy óvodánk. Talán. Az üzem egyre bővül, a szociális ellátás pedig marad! Maguk szerint ez helyes? Most került szóba először a kerámiagyár, melytől mindenki oly sokat szeretne. — Miért nem lehet egy családi házat átalakítani gyerekeknek? Nem engedélyezi a KÖJÁL? Nem kell más, mint egy szivattyú a kútba és vízvezetékszerelő. Azt ki engedélyezi, hogy már tíz éve tologassák az óvoda építését. Mitől áll meg a fiatalok elvándorlása a városba, ha még a gyerekeket sem tudják itthon elhelyezni? K. József kigombolja a vasutaskabátját tekintélyesen, mielőtt megszólalna: — A felmérés szerint legalább ötven gyereknek kellene T-ben óvoda. S még mindig azt mondják: „majd, majd ..Munkaerőhiány van. Várjuk, hogy a kismamák a gyermekgondozási segély után visszamenjenek a munkahelyekre? De hogyan? Ez a városok ellátása szempontjából sem lehet mellékes. Üj hűtőházat építünk egymilliárd forintért a megyeszékhelyen. Sok nyersanyag kell ám oda! Ki termeli meg a téeszekben, ha az anyukák otthon dadáskodnak? Tíz évig nem várhatunk! Az a gyerek aki nem járt óvodába, eleve hátrányos helyzetű. Ott kezdődik az oktatás. Hány gyerek nem jutott el gimnáziumba tőlünk csak azért, mert iskolában már nem tudja behozni a lemaradást? Mivel érdemeltünk ki ennyi hátrányt? Ebből a faluból háromszázan ingáznak. Már azért is járna egy óvoda! A tanácselnök ezúttal félórát szán a válaszra. Elmondhatta volna két szóval is: „Nincs pénz!” * S ekkor rossz érzésem támad. Túl sokszor hangzott el eddig: „miért nem építenek, miért nem adnak, mikor kapunk.” Mintha a falu lakói kívülről szemlélnék 338
