Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Békés Sándor: Egy baráber élete
— Tényleg. Kilenc óra felé jön a felügyelő, régi aknamélyítős kolléga: „Vas Zoltán azt üzeni, azonnal menjetek vissza.” „Akkor inkább leszámolunk, komám.” Felcsillant a szeme. „Rendben. Számoljatok ott le, mi meg szépen felveszünk benneteket. . — öt-hat napig tartott ez az idegháború. Egy hónap alatt akkor 40 méter hat méter átmérőjű falazott vágatot csináltunk, fejünkhöz vágták ezt is: Ez nem 100 méter, Molnár! Hát persze, hogy nem száz méter volt, de hát ki törődött azzal, hogy ez hat méteres, s falazni is kellett... — Ez mikor történt egészen pontosan? — 1953. november 1-ével léptem ki a Komlói Szénbányászati Tröszttől, s még aznap megkezdtem a munkát az Aknamélyítőknél. Anna-aknára kerültünk, ahol kezdtük is, s végre ismét megfelelő volt minden, hogy bebizonyítsuk : nem véletlen volt, amit elértünk... És ezzel függ össze az is, hogy amikor februárban történt az a bizonyos dolog a kompresszorral, s mi kénytelenek voltunk egy MÁVAG-gépet a fejünk fölé állítani, nem engedhettem meg senkinek, hogy kiszálljon ... Nekünk akkor el kellett érnünk a 100 métert, ha beledög- lünk is, mert csakis ez indokolhatta mindazt, amit végigcsináltunk . .. X. KIVIZSGÁLTAK . .. 1954 tavaszán-nyarán tehát ismét együtt a brigád — a régi ambíciókkal, kedvvel és eredményekkel. Molnár István már országgyűlési képviselő. A választás — a jelölőgyűlések sora — élete talán legfelejthetetlenebb eseménye. Kiderül: az emberek túlnyomó többsége igenis megértette őt, s ha nem is egyforma lelkesedéssel szereti mindenki — egyöntetűen tisztelik. A kezdet kezdetének vádjai már régen feledésbe merültek. „Egy hónapig igen, de folyamatosan...?! „Nem csoda, százak szolgálták ki őket..„Csalás ez, nem más. Teljesítmény papíron...” Szemtől szembe állt az emberekkel, azokkal, akik nevelték, akik nemcsak azt az arcát ismerték, amit az újságírók festettek róla — s érezte: elismerik, sőt büszkék rá. Mert nemcsak annak ment híre, hogy „tönkre teszi a normákat”, harcait is ismerte mindenki. Határozott, szívós, igazságos — mondták a felszólalók. Népszerűségének titka nagyon is nyílt titok volt. Tudott dolgozni, s míg mások, akiket megérintett kissé a dicsőség szele, azon fáradoztak, hogy rangos hivatalt, s lehetőleg szép, nagy íróasztalt kapjanak, Molnár makacsul ragaszkodott a bányához. Harmincegy éves, amikor megválasztják képviselőnek. Idős Molnár István akkor Béke-aknán dolgozik, a fatelepen. Szabolcsfalu és az akna között gyalogolva hol ez állítja meg, hol az. A kis öreg, aki bár 1945- ös párttag, s szervezett munkás volt a felszabadulást megelőzően is, most érzi csak át igazán, micsoda változások rajzottak le körülötte. Meghatottan nyilatkozik: „A saját fiamra szavaztak, a kisfiámra. Ott állt a papíron: Molnár István képviselőjelölt...” Több mint húsz éve ennek. Két évtized alatt sok minden változott, sok minden másképp csillog, sok mindent megszoktunk. Annak az időszaknak a megítéléséhez azonban nem elég a számokat, adatokat felsorakoztatnunk. Elemi erővel dolgoztak az emberekben az érzelmek. Idős Molnár István bakancsának talpa lehet, hogy lyukas volt, de 325
