Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Békés Sándor: Egy baráber élete
hát biztos, hogy ez a legfontosabb szempont? Tény: a meglevő nehézségek, hibák ellenére ünnep volt a bányatelepen a választás, s az ünnepeltek között a legnépszerűbb a „100 méteres Molnár.” Az is sokat mondó tény, hogy Kossuth-bá- nya képviselőjelöltje az a Bánvölgyi Ferenc lett, aki a szénelővájás területén elfőnek vitte diadalra a 100 méteres mozgalmat. Molnár István neve a márka — de már nincs egyedül. Tucatnyi brigád küzd a 100 méterért, s egyre többen vannak, akik rendszeresen el is érik. A pécsi területen, Béke-aknán, a 200 métert viszik célba. Molnár, nagy álma tehát, a megvalósítás küszöbéhez érkezett. Nekik is rá kell kapcsolni. Sólyom József, a neves újságíró, a bányában keresi fel a brigádot. A havi 200 méteres teljesítményt Molnárék akarják elsőként elérni, s ehhez percnyi pontosságú menetrend készül. Egy szak — hat ember — két, munkahelyen dolgozik egyszerre. „Sarló György és Bagó Miklós kezdik meg a fúrást” — írja Sólyom. — „Először alul öt lyukat, majd mind két oldalon két-két lyukat, végül pedig középen öt lyukat fúrnak be... Figyeljük azonban az időt is! A két fúróvájár munkájának kezdetétől 120 perc telt el... Ezután kezdődik a robbanóanyag betöltése ... Közben mintegy 25 méter távolságra vitték a szerszámokat. Üjabb 45 perc telt el az előkészítési munkák befejezéséig. A ciklus tervezete 65 percet irányoz elő a robbantásra és a füstrevárásra, tehát amíg a füst elszáll. A két fúróvájár ezalatt átmegy a 2-es számú munkahelyre. Kövessük őket! Amíg az 1-es számú munkahelyen tartózkodtunk, a csapat másik négy tagja a rakodást végezte el. Rakodógéppel csillékbe rakták és a kashoz szállították a délutáni utolsó robbantásból itt maradt kőzetet. Megkezdődik a biztosítás, az ácsolás... Az 1-es számú munkahelyen időközben már eloszlott a füst. Itt is megkezdődhet a rakodás. Tóbiás József gépkezelő már meg is érkezett rakodógépével a 25 méter távolságban levő másik munkahelyről. A fúróvájárok ugyanakkor a 2-es munkahelyen megkezdték a lyukak fúrását...” Minden egyszerű, logikus. Ez a módszer nem teszi lehetővé a 200 méteres teljesítmény elérését bárhol, bármilyen munkahelyen, hisz azt feltételezi, hogy két azonos jellegű vágat fut egymás mellett. De nagyszerű iskola. Figyelemre tanít, vaskövetkezetességre — a különböző munkafázisok harmonikus összekapcsolásának művészetére. Molnár István, aki hat elemit végzett, munkaszervezői őstehetségnek bizonyul. Különös tehetséggel választja ki az egyes munkafolyamatokhoz a legjobban rátermett embereket. A fizikai erőt, a szakképzettséget, sőt még a testmagasságot is figyelembe veszi a beosztások elkészítésénél. A párok, akik együtt dolgoznak, kiegészítik, teljessé teszik egymást. Barátok dolgoznak együtt. Ez lehet annak a rendkívüli ténynek a magyarázata is, hogy Molnáréknál egyetlen halálos, de még súlyos sérülés sem történik. 1954 májusában tartja ülését a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa. A küldöttek között ott van Molnár István is. A csapat ekkor éppen félúton áll Anna-akna és az épülő zobáki aknák között. A terv havi 75 méteres előrehaladást ír elő. Május 27-én távirat érkezik a Béke szálló portájára: „Értesítünk, brigádod május 27-én 10 órakor 101 folyómétert teljesített...” Molnár István felrohan a 308-as szobába, s azonnal levelet ír. „Büszke vagyok, hogy itt lehetek a kongresszuson. Olyan világosan és gyönyörűen kitárult előttem jövőnk képe, mint egy gyönyörű festmény ... Érdemes ezért a jövőért dolgozni, harcolni... No, de nem szónokolni akarok ... Csak el 326
