Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Levelek

Anti elfogódva ölelte magához édesanyját, szeretettel csókolta meg a fehérbe váltott apját. Anna is elhozta a gyerekeket, a férje egy üveg bort hozott. Amazokat is várták, még az állomásra is kimentek a vonatok elé. Ha autó motorja brummant, kiszaladtak az utcára, hátha Károlyék robognak a Zsigulin.

Kora délután bekapcsolták a tévét. Kékes fényben ültek a jubiláló kis öregek. Jolán néni szeretettel gondolt négy derék fiára, két lányára, akik lám nem feledkeztek meg róluk. Szeme fátyolos lett, még nem szokta meg a vibráló fényt. A világ ragyogott be rájuk annak a furcsa készüléknek az ablakán.

— A tietek is ilyen tiszta? — kérdezte Antitól, a legkisebb fiától akinél néha néfeni szokta.

— Hát ugye, ez már valamivel modernebb — felelte a fiú.

Somogyi József: Szántó-Kovács János (Hódmezővásárhely)

233