Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Heitler László: Kiállítási jegyzetek

golható erényeit. Megjegyzendő még, hogy bár a síkok a legfontosabb elemei Milháltz Pál képeinek, a festő mindig vezeti a tekintetet azzal, hogy egy-egy áttöréssel a térréteget jelző foltokon rést vág (ajtó, ablak), ezzel lehetőséget ad eszünknek a képen megjelenített tér képzeletbeli bejárására. Jellemző továbbá a feszültség, melyet eltérő irányú vonalakból, különböző intenzitású foltokból hoz létre a festő, teszi vele izgalmassá képeit. Például a Fekete fák kék éggel, aztán a Fekete fák, fehér falak, a Kőtár és az Öreg fa eíműek. Fái görcsösek, házai öregek. Könnyen olvashatnánk ki belőlük szimbolikus magyarázatokat, ahogy egyéb motívumaiból is. Formai elemek, szerepük kompozicionális elsősorban, bár hajiunk arra, hogy magányosságot, kopárságot, máshol melegséget, barátságot otthonosságot olvassunk ki.

Az említetteken kívül az Esti fények, az Est Szentendrén, az Alkonyat Szentendrén, a Dézsmahiáz Szentendrén, a Zúgutca, a Sárga ház, a meghatóan lírai hangulatú Lámpagyújtás, a szimbolikus értelmű Az óra, a Sikátor, az Alkonyat és a két önarckép címűeket őrzöm emlékezetemben mint különösen szép darabokat. Miháltz Pál 1976 kara tavaszán rendezett budapesti kiállítása alighanem az év egyik legemlékezetesebb művészeti eseménye volt. örülhet, a'ki látta.

VÉRTESI PÉTER FESTMÉNYEI ÉS GRAFIKÁI

előtt mondta a szomszédságomban nézelődő idősebb férfi szinte csak magának, de azért olyan hangosan, hogy a közelében állók is tisztán érthették: — Rendkívülien rajzol ez az ember! A kiállítást, mely az elmúlt nyári szombathelyit követte, februárban láttam a budapesti Fényes Adolf Teremben. Két alkalommal is hosszasan időztem a képek között, mert nem múlt el a feszültség bennem az -első látogatás után, és mert jól éreztem magam -a társaságukban.

Mi bennük a rendkívüli? A vizsgálódás során közelről sok apróbb—nagyobb pontot, vonalkát találtam hol .azonos, hol ellentétes irányban felsorakozni, nyüzsögni a lapokon. Párhuzamosok és a szélrózsa -minden irányába tartók, vékonyak és szélesek, lépettek és fegyelmezettek, aztán hálóvá, vagy folyammá sűrűsödök, bennük felvillanó apró fehér foltocskákkal, végül az egyenletesen fekete vagy fehér foltok nyugalmas mezői — ezek Vértesi eszközei. A sök apró elem hal hálózattá, hol töredezett síkokból rakott építménnyé áll össze. Faltelosztása a formák irányulása — lendülő ívek, feltörő alakzatok — egyértelmű, a kép összeáll. Göesörtösséget, keresetlenséget és keménységet érzek ezekben a rajzokban, ugyanakkor a magabiztosság belőlük áradó tiszta szele is józanítóan járja át -eszemet. Egyes részletek egyértelműen tárgyiasak, másakról nehezen vagy sehogyan sem deríthető ki személyazonosságuk, de mind testvéri harmóniába rendeződik, az egészet szolgálja, s az egész már egyértelmű. Sejtelmesen egyértelmű, úgy, ahogyan az az álmok felködlő bizonyossága, s ahogy vitathatatlan a Holdba beleképzelt — tüskét vágó — férfi képe.

Festményei is hasonló elemekből épülnek fel, de rajtuk a tónus és a szín a beszédet sokszínűbbé teszi a tus-rajzok élesen formált mondataihoz mérten. A felület gondos megmunkálása a képek mindegyikét és minden részletét jellemzi: fest, felitat, visszakapar, ismét ráfes-t, lazúr-oz, abból i-s viszavesz, majd újra rárak rezgő ecsetnyomokkal. Tömör foltok és fátyolos áttűnések, éles metszések és bizonytalan partú sávok váltakoznak képein. Redves felülete a régi képeknek, az idéződik némely részlet láttán bennünk, és vegyül a leg167