Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Kastélyok a szocializmusban
együtt a jövőjéhez vezető útra. Az intézet vezetőit gyakran felkeresik a már felnőtt férfivá serdült egykori gondozottak, akiknek többsége az itt tanult szakmában dolgozik. Néhány évvel ezelőtt a szépen rendibe tett kastélykertben emeletes iskolát építettek az általános iskolás korúak számára. A kastélyban dolgozók iskolája és szakmunkás képző iskola működik. Művelődésre, szórakozásira is van idejük, lehetőségük az otthon lakóinak. Strand, klubszobák, könyvtárak, állnak rendelkezésre, a zene iránt fogékonyak számára megszervezték a zeneoktatást is. Néhány sportágban ■—• úttörő és ifjúsági szinten korábban országos eredményeket értek el. Kertészetük nemcsak az ellátást segíti, hanem arra is alkalmas, hogy a mezőgazdasági szakmunkás tanulók gyakorlati foglalkozásait itt tartsák. A nevelőintézet 1967-ben felvette Batthyány Lajos nevét. Ezzel állított emléket a magyar függetlenségért életét áldozó egykori kastély-gazdának, tör- nelműnk vértanújának. A VÁRKASTÉLY A hagymakupolás vártorony messziről az érkező szemébe tűnik. Völgy fölé magasodó, robusztus falak, erős tégilákerítés, a kerítésen belül öregedő gesztenye- fák, alattuk Jánosháza legifjabb nemzedéke, az óvodások. A kastélyhoz utólag épített torony ablakából nemcsak a falura, de a kemenesaljai tájra is gyönyörű küátáis nyílik. Látni a terebélyesedő, csánosodó nagyközség legújabb létesítményeit; az Iskolabútor és Sportszergyár műhelyeit, a Berzsenyi utca emeletes házait, emerre, a Körtólyesen a hajdanvolt oselódek új házsorait, a messziről jövő utak szürke-ezüst szalagait. Az egykor forgalmas kereskedőváros nagy nyüzsgéseire emlékeznek még az idős jánoshiáziak. A kastély felső szintjén egy évtizeddel ezelőtt múzeumot rendeztek be. A lakók a Körtélyesre költöztek. Az óvodások is akkoriban foglalták le a kastély földszintjét. A tágas ebédlőben jut hely az általános iskolai napköziseknek is. Delente nagy a nyüzsgés, az udvaron hullámzik a gyereksereg. Élettel töltik meg az ódon házat. Régi épület. Johannes Ormuzd de Varsány emeltette 1396-ban, s a tények, adatok a falu születését is ekkortájra teszik. Négy év alatt harminchárom ház épült a várkastély köré, amelyek többsége elpusztult az évszázadok viharaiban. Csak e falakon nem tudott kifogni az idő. János testvére, Irnosd is építtetett egy várat, amely köré szintén falu is települt. Imosdnak hívták, elpusztult, Helyén, vagy a környékén található a mai Kemenespálfa. A jánosiházi várat vizesárok vette körül, felvonóhíddal. A mohácsi vész idején elpusztult a község és vele együtt a hozzá tartozó Kismező, Varsány és Szentpéterfa. Lakosai részint eilszéledtek, részint az újjáépülő Jánosházára költöztek. Később, 1707-ben a Rákóczi seregeit üldöző császáriak gyújtották fel a falut, de ezt a csapást is kiheverte. A várkastélyt 1600 körül Nádasdy Tamás tetette rendbe, „bástyáit megtömette, tornyába órát és harangot hozatott Vásárhelyről” — írta róla Kazáry Károly 1940-ben a Dunántúli Szemlében. Egy 1703-ból való jegyzet viszont már így szól. „A vár dúlt állapotban hever, hogy egy ép hajlék, vagy bolt sincs benne, sőt egyéb mobiliák se, egy ágyacskán kívül”. Pár évtizede, 1935-ben újult meg isimét, ekkor már az Erdődy-család tulajdona. Emeletet építettek rá, a torony sisakot kapott. Nagyjából ezt a külsőt 140
