Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 2. szám - Farkas Imre: Hétvég (elbeszélés)

gedelmesen, de a zsákmányt nem szívesen engedte ki a fogai közül.

— Elég lesz?

— Bőven.

Beültünk a könnyű alumínium csónakba, a kutya a zsákmányt vigyázta. Remegett a pofáján a bőr, amint szaglászta, böködte őket.

— Milyen lány volt ez az Eta?

Nekem abban az időben a legszebb. Friss, kemény. Nem hűséges fajta, inkább ragadozó természetű. Mégis az, akihez úgy tér vissza a férfivágy, mint a vízi madár a tóra. De hogyan mondjam én ezt el Imrének?

— Vadmadár. Szürke szemű.

— Szürke? Két éve járt nálam. Pénzt kínált, hogy gondját viseljem az öregeknek. „Viselem én anélkül is” — mondtam. Néhány tubus olajfastéket hozott volna inkább. Te, komám, nem szürke annak a szeme. Zöld. Áttetsző világoszöld.

Dési Huber István: Bivalyfürösztés-variációk

124