Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - Abody Rita: Szenesló reggel (vers)
ABODY RITA Szenesló reggel Az utca olyan üres reggelente amikor néha erre jársz nincs itt csíalk a fák a fészkek néhány virág hiába vársz Szelíd szemedbe ütközöm nézed az utat hátha jön valaki már de érzed soha senki nem jön el érted Azt álmodtad versenyló leszel fénypusztákon széllel vágtató hittél benne1 mégsem teljesült be c álmodj csak tovább álmodó Tudod nem volt semmi más csak álom amiben hihettél ne tűrd hogy fájjon ha felébredsz és körötted donog ez az utca valódi és konok Ne hidd el hogy igaz amit látsz az utca a fájdalom a vétked hogy útközben tegnap megálltál a szekérrel álmodj hogy legyen hol élned Régóta tudod mi az hogy magány ne figyelj oda táltos vagy talán s a szárnyad iis kinő majd egyszer és elrepülsz végleg a végtelennel Szeretném ha tudnád hinned kell de csak állsz mag sem rezzensz és bőröd csupa gőz lábad elé bámulsz le az útra szomorú a szemed ismerős Már fáradt vagy nagyon. Semmit sem akarsz. Hinni sem. Csak várni valakit. így maradsz ameddig lehet. Az út odalent örök. Szívedben csak a csend. Állsz. A percnyi nyugalmadat félted — máskor ennyi se jut. A szél szívedig ér és súg: vársz és mégsem jönnek érted majd megtudod 'hogy sosem jönnek érted 125
