Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - Sz. G. Csavajn: Tésztavitéz (regényrészlet)

SZ. G. CSAVAJN

Tészta-vitéz*

Élt egyszer réges-régen egy öregapó meg egy öreganyó. Nem volt gyerekük. Egyszer az anyóka nekiállt tésztát gyúrni. Azt mondja neki az apóka: „Te anyó, ha már nincs gyerekünk, legalább tésztából csinálj egyet, azt is elfogadnám.” Az anyó hallgatott a szóra, s a tésztából egy kisgyerekalakot sodort. Felrakja a kemencére, hát a tészta-gyerek egyszerre megelevenedik. Nagyon örül az apóka meg az anyóka, egyre csak ezt a gyerekfélét nézegetik. A tészta-gyerek meg úgy nő, mintha fújnák. Három nap múlva háromévesnek látszik, kilenc nap múlva meg akkora lett, hogy alig hiszi az ember. Kimegy a gyerek játszani; akinek a karját elkapja — kimarjítja, a lábát kapja el, azt is kimarjítja. Megharagszanak az emberek az apóra meg az anyóra, szidják őket.

Az apó meg az anyó semmit sem csodálkozik.

— Fiam, menj az erdőbe, ott él Tölgy-vitéz meg Fenyő-vitéz. Velük játsz- szál — mondják neki.

— Jól van — feleli Tészta-vitéz —, csak csináltassatok nekem egy vasbuzogányt.

Az apó el is megy a kovácshoz, csináltat egy három pudot nyomó buzogányt, aztán hazahozza. Tészta-vitéz megfogja, nézegeti: „Ez nem jó, nagyobb kell” — mondja.

Az apóka ismét elmegy a kovácshoz, hatpudos buzogányt csináltat, aztán hazahozza. Tészta-vitéz feldobja a buzogányt, félkézzel elkapja s azt mondja: „Ez sem jó, nagyobb kell.”

Az apóka újra elmegy a kovácshoz, kilenopudos buzogányt csináltat, és hazahozza. Tészta-vitéz felemeli és így szól: „No ez már jó”. Elköszön apjától anyjától, és útnak indul.

Megy, megy, egyszer csak utolérte Tölgy-vitézt.

— Te ki vagy, hová mégy? — kérdi tőle.

— E mögött a sötét erdő mögött van egy város, oda szokott járni Opkin, az emberevő. Azt lesem meg. Én vagyok Tölgy-vitéz — mondja.

— Én is veled tartok — mondja Tészta-vitéz.

— Jól van — így Tölgy-vitéz.

Mennek, mendegélnek, s utolérik Fenyő-vitézt.

— Te ki vagy, hová mégy? — kérdik tőle.

— Én Fenyő-vitéz vagyok. Ott, a fenyőerdő szélén van egy város. Odajár Opkin, az emberevő. Öt akarom kilesni — mondja Fenyő-vitéz.

— Hát 'akkor menjünk együtt — mondja Tölgy-vitéz és Tészta-vitéz.

— Jól van — hagyja rá Fenyő-vitéz.

Mennek, mendegélnek, s elérkeznek az erdő szélére. Nem messze onnét egy nagyon szép város látszott.

— No, itt álljunk meg, s csináljunk egy kunyhót — mondja Fenyő-vitéz.

* Részlet az ELNET c. regényből.

495