Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Szent György utca 9.
Száz közül kilencven A kollégium eredetileg börtönnek készült, s minden lakályosító igyekezet ellenére is őriz még valamit régi jellegéből az épület. A szűk folyosókon, a vastag falakon és a kicsire méretezett ablakokon nem sokat lehetett változtatni. Eddig csupán a legkomorabb szárnyat sikerült kényelmes diáktanyává varázsolni. Nyolcvan tanuló élvezi a hegyekre néző, kárpitozott bútorokkal berendezett, világos szobácskák kényelmét. — Van még emeletes ágy a kollégiumban? Tuskó László: Enyhült valamit a zsúfoltság, de az I—II. és III. osztályok hálótermeiben még mindig emeletes ágyak vannak. Abból a 15 millióból akartuk kialakítani a gyerekek központi fűtéssel ellátott, tágasabb otthonát, amiről korábban már szó volt. Azt szeretnénk elérni, hogy a kollégium a 14—18 éves gyerekek kényelmes, esztétikus, de követelményeket is támasztó családi otthona legyen. — És a kollégiumi „szülők”? Tuskó László: Ebben a tanévben a kollégium vezetője mellett már 4 főhivatású nevelő segíti a kollégium munkáját. Az előnyös változás annak köszönhető, hogy 48-ról heti 36-ra csökkent a nevelők óraszáma, és sikerült az alkalmi „szülők” helyére állandókat találni. — Milyen felkészültségűek a főhivatású nevelők? Tuskó László: Hárman erdőmérnökök, ketten általános iskolai tanárok. Általában fiatalok. — Nem tartjátok visszásnak, hogy a kollégiumban, ahol nagyon tapasztalt nevelőkre lenne szükség, kezdők dolgoznak azzal a távlattal, hogy egyszer talán majd ők is dobogóra kerülhetnek? Tuskó László: Abban igazad van, hogy a kollégiumba nagyon tapasztalt nevelők kellenek, de ezt eddig nem lehetett visszafordítani. Nagyon kevesen vállalták a különböző napszakokra szétszórt heti 48 órás kötöttséget. Az valóban hátrány, hogy pedagógiai végzettsége nincs mindegyiküknek, de vállalták, hogy megszerzik. Egyébként a fiatalságuk előny is lehet, nemrég kerültek ki az egyetemről, közel állnak életkorban a gyerekekhez. Régebben a nevelők számkivetésnek tartották a kollégiumi munkát, és ezt meg is mondták. Ma már előnyösebb a helyzet. Még az is elképzelhető, hogy lesznek nevelők, akik szívesebben dolgoznak a kollégiumban, mint a belső oktatásban. Az iskolában például képtelenség kiadni a szabad szombatot, a kollégiumban erre máris találtunk megoldást. — A végzettek hány százaléka marad a pályán? Gál István: Az 5 és 10 éves érettségi találkozókon tudjuk eléggé megbízhatóan lemérni a pályán maradást. Még csak a technikusokról beszélhetünk, mert szakközépiskolás osztály még nem találkozott. Minden a képzés irányának megfelelő munkahelyet, a termelőszövetkezeti erdőket, az erdőrendezőségeket, a faipari üzemeket, a tanácsi erdészeti munkaköröket és még a földmérőket is számítva, volt tanulóinknak 85—90%-a hű a szakmához. — Hogyan boldogulnak? Tuskó László: Nem kell miattuk szégyenkeznünk. Összességében jó híreket kapunk róluk a gazdaságoktól, bár ez inkább azokra vonatkozik, akik technikusként végeztek. A szakközépiskolások beilleszkedése jóval nehezebb. Ahhoz, hogy ők is technikusok lehessenek, 2 évi szakmai gyakorlat után minősítő vizs67
