Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Szent György utca 9.

gát kell tenniök. És itt a bibi. Amint végeztek, várja őket a katonaság, ezért csak az érettségi bizonyítvány megszerzése után 4—5 évre lehetnek technikusok. Az Országos Diákparlament elé azt a javaslatot vitték a gyerekeink, hogy a technikusi minősítéshez szükséges szakmai gyakorlat egy év legyen, s az iskola tanulóiként tölthessék le. Részben az iskolán, nagyobb részben a különböző munkahelyeken. Azért lenne ez jó, mert egy évvel később, és már technikusként kezdhetnék meg a katonai szolgálatot. Amennyiben az Oktatási Minisztérium már említett irányelv-tervezetében foglaltak nem valósulnának meg, a fenti út lenne a célravezető.

Emeíő közösség

Nem lehet a végére érni egy beszélgetésnek, ha 25 év emlékfonalát szeretnénk lepergetni, s mindegyre a mát csévéljük. A levelező oktatásról és az 5 évnél régebben végzett erdészek továbbképzéséről már szó sem igen eshetett, jól benne jártunk a szombat délutánban. Annyit az elhangzottakból így is meg lehet állapítani, hogy az ünnepre készülők sokat adtak a mindenkori mának. Nem köny- nyű a munkájuk, de érettségiző osztályaikat akár az elsős naplóból is — tehát majdnem hiánytalanul — a vizsgabizottság elé szólíthatnák; a mai erdésztársadalomnak csaknem a hétharmada őket vallja nevelőinek; s a testület ettől az önosztogató munkától talán fárad, de gazdagságban nem fogyatkozik.

Hogy ezért a „nem elég, sosem elég” igényű gyümölcsoltásért ők mit kapnak, nem státuszszimbólumokon lehet lemérni. Nemcsak azért, mert a 24 tagú testület mindössze két autót mondhat a magáénak. Annyit keresnek, mint mások a hasonló iskolákban, nem sokat és nem keveset. Éremtáblázatuk azonban mutatós: 3 kormánykitüntetés és 21 miniszteri kitüntetés díszíti az éremtablót.

Hogy boldogok-e? Selye János (Álomtól a felfedezésig) fogalmazása szerint — „A boldogság és a siker kulcsa minden életpályán az őszinte, kiegyensúlyozott és megértő magatartás önmagunkkal és másokkal szemben.” —nem bizonyosan, és bizonyosan nem feltétlenül. De elégedettséggel töltheti el őket, hogy ismét és ismét meg tudtak újulni, ebben rejlik nevelői gazdagságuk.

A pedagógustól elvárt magatartást egyéni erkölcsi normává tenni és a szokás szintjén gyakorolni a legnehezebb dolog. A legnehezebb, mégsem elérhetetlen, ha egyének halmazából nemcsak megtartó, de emelő közösséggé válik egy testület. Egyéniséggé az egyén, kinél a magatartást jellemző belső tartalom azonos a külső megnyilvánulásokkal. Ettől a ponttól már minden egyenes, hiszen (Marx mondja) „Az egyén fejlődését a többi egyén fejlődése szabja meg, akikkel közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll”.

88