Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - SZOMSZÉDOLÁS - Kuntár Lajos: A magyar és szlovén irodalmi kapcsolatokról

sor is kerül, hiszen a megállapodás értelmében a jövőben évenként ismétlődnek a kölcsönös látogatások.

Martjanciban a Nukál-féle vendéglő terített asztalai és Szúnyog Sándor, a Népújság munkatársa, a lendvai Művelődési Közösség elnöke vár. Vacsora közben beszélgetünk. Elmondom, hogy a Pomurski Tisk küldöttségünk több tagját megajándékozta a verseskötetével, így ismert költő lesz Szombathelyen. Legalábbis a nyomdászok körében.

— Csak akkor, ha el is olvassák! — feleli mosolyogva, s aztán hozzáteszi, hogy az írók, újságírók náluk is tisztelik, szeretik a nyomdászokat, örül, hogy velünk töltheti ezt az estét.

Elsőnek a Népújságról érdeklődöm. Megtudom, hogy minden pénteken jelenik meg hat oldalon. A felelős szerkesztőn kívül három munkatársa van. A példányszáma 1500. Elsősorban a társadalmi élet eseményeiről számol be, de helyet kapnak benne irodalmi alkotások is. Az utóbbi közlés természetessé teszi további érdeklődésemet:

— Van-e és milyen irodalmi élet Lendván?

A válasz gyors és számomra meglepő.

— A rendszeresen megjelenő Kalendárium majdnem minden magyar család otthonába eljut. Az igen népszerű kiadványunk, változatos tartalma folytán, sokaknak ad megjelenési fórumot. Lendván egyébként többen írunk, alkotunk. 1971 óta — állami szubvencióval — könyvek kiadására is van lehetőségünk. 1972-ben „Tavaszvárás” címmel antológiát jelentettünk meg. A ,,Halicanumi üzenet” című kötetem 1973-ban látott napvilágot. Hamarosan az olvasók kezébe kerül Vargha József gyermekverseiből válogatott kötet. Jövőre népköltészeti ih- letettségű elbeszéléseket szedünk csokorba. Aztán majd következnek a további kiadványok.

Szóba kerül az Életünk is. Szúnyog Sándor társai nevében is hangsúlyozza, hogy szeretnének kapcsolatot teremteni folyóiratunkkal. Szívesen vennék a könyveikről szóló híradást, de örömmel jelentkeznének írásaikkal is. A rendszeres kapcsolat, az egymás jobb megismerése a jó szomszédi viszonyt, népeink barátságát is szolgálná, tehát mindenképpen hasznos lenne. A közvetítést készséggel vállalom.

*

... Közel már az éjfél, mire befejezzük a beszélgetést, a hosszúranyúlt búcsúzkodást s elindulhatunk hazafelé. Megköszönve a vendéglátást, a felejthetetlen napot, kölcsönösen megállapítjuk, hogy jó és hasznos volt az eddigi két tapasztalatcsere, a szombathelyi és a Murska Sobota-i látogatás. A találkozások során a két város festékes kezű munkásai, a sajtót és a könyveket előállító, tehát az irodalmat közvetítő nyomdászok nemcsak megfogták egymás kezét, hanem a tartósnak ígérkező szaktársi és emberi kapcsolatukat is megteremtették.

A tanulmányút nekem is sok ismeretet, élményt és emléket adott. Örülök, hogy képet alkothattam a magyar és szlovén irodalmi kapcsolatok jelenlegi helyzetéről, terveiről. Beszámolómmal a további fejlődést szeretném szolgálni és azt a célt, hogy az elért eredménnyel mind magyar, mind szlovén részről elégedettek lehessünk.

560