Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - SZOMSZÉDOLÁS - Kuntár Lajos: A magyar és szlovén irodalmi kapcsolatokról

gyár és a szlovén nép barátságát is mélyíteni kívánja. A 20 ív terjedelmű, reprezentatív kivitelű kiadvány iránt máris nagy az érdeklődés. Itthon és — mint Vild igazgató kifejezte — a szülőföldön, Szlovéniában egyaránt.

Murska Sobotán egyébként folyamatos Pável továbbéltetése. A gyermekkorban hallott és megszeretett népköltészet termékeinek ifjú korától műfordított gazdag terméséből többször tettek közzé válogatásokat. A Pomurska Za- lozba 1959-ben népballadákat és románcokat, 1967-ben népdalokat jelentetett meg mindkét nép számára hozzáférhetően. Az utóbbi kiadvány — Vilkó Novák szerkesztésében (az előszó és a jegyzetek is az ő munkája) és Pandur Lajcsi illusztrálásával — terjedelme és kivitele folytán különösen méltó Pável értékéhez, máig ható törekvéseihez.

2.

Joze Vild dolgozószobája modern és kényelmes bútorzatú, a fogadtatás meleg és baráti, mégsem csak ezek miatt érzem magam rendkívül jól a vele és Joze Ternárral folytatott beszélgetés során. „Könyves ember” lévén figyelmem a falakat eltakaró üveges szekrények felé fordul. Ha nem tudnám milyen könyvek sorakoznak bennük, akkor sem igen tudnám levenni róluk tekintetem, hiszen a színes, ízléses borítók önmagukban is vonzanak, de előző látogatásom óta tudom, hogy a kiadó gazdag termését mutató szekrényekben a magyar irodalom klasz- szikusai és a kortárs írók közül többen itt vannak. Az ő közelségük melegíti, dobogtatja szívemet. A külföldön hallott magyar szó is kellemes, hát ha annak művészeivel, írókkal és műveikkel találkozik az ember.

— A húsz éve alakult kiadónk az utóbbi tíz év óta jelentet meg magyar irodalmi alkotásokat. Eddig körülbelül negyedszáz magyar írót szólaltattunk meg szlovénül. Ennyien vannak itt a közelünkben — mutat Vild igazgató a tömött könyvsorokra. Elsőnek Illyés Gyula Puszták népe című művét adtuk ki. Aztán következtek a többiek. A teljesség igénye nélkül említem Jókai, Petőfi, Mikszáth, Gárdonyi, Móricz, Molnár Ferenc, Tamási Áron, Füst Milán és Németh László, no és a ma élők közül Moldova György, Fejes Endre, Kolozsvári-Grand- pierre Emil és Kertész Ákos nevét.

Nézegetem, lapozgatom irodalmunk szlovénül megszólaltatott reprezentánsainak műveit, irodalmunk itteni követeit. Néhánynak a címére is ráismerek, de vendéglátóm kérés nélkül is adja a felvilágosítást:

— Jókai népszerűsége arra késztetett, hogy több művét is lefordítsuk. Az arany ember, a Kárpáthy Zoltán, az Egy magyar nábob és a Fekete gyémántok hamar elfogytak. Az arany ember második kiadásban sem bizonyult elégnek.

A szlovén nép alig haladja meg a másfél milliót. S tudtommal ma már nem egyedül a Pomurska Zalozba tolmácsolja Szlovéniában a magyar irodalmat. Ezek alapján természetes a példányszámra vonatkozó érdeklődésem.

— Igaz, hogy újábban Mariborban is jelenik meg magyarból fordított könyv, de továbbra is mi vagyunk a magyar írók közvetítői. Annak ellenére, hogy nem sokmilliós népet látunk el, akadnak tízezret meghaladó példányszámaink. Természetesen minden könyvünk nem kerül a sikerlistára. Ez elsősorban a mai írók műveire vonatkozik, pedig a kiválasztásban befolyásol a magyar- országi fogadtatás. A klasszikusok itt is keresettek. Németh László Iszony című regényét is kétszer kellett megjelentetnünk. Molnár Ferenc Pál utcai fiúk-ját egy olasz kiadóval adtuk ki közösen. A nekünk is nagyon tetsző kivitelű könyv hatezres példányszáma kevésnek bizonyult.

557