Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám - SZOMSZÉDOLÁS - Kuntár Lajos: A magyar és szlovén irodalmi kapcsolatokról

ták össze, s ez, megható figyelmük és baráti gondoskodásuk folytán, igen gazdag volt. A városnézésből loptam időt a könyvkiadó felkeresésére, a tavaly elkezdett beszélgetés folytatására.

Joze Temar és Joze Hradil szerkesztőkkel már az első utamon találkozhattam. Joze Vild igazgatót azonban csak most sikerült elérnem. Alapítója és azóta is vezetője a most húszéves kiadónak. Jól beszél magyarul, így közvetítés nélkül ismerkedhet a magyar irodalom termésével. A klasszikus alkotások még gyermekkorának olvasmányai. Az ismereteim a szlovén irodalmat illetően nem hasonlíthatóak az ő jártasságához, de azért megemlítem, hogy az egyik leghíresebb regényhősük, a Jemej szolgalegény, közel negyven éve ismerősöm. Ivan Cankar róla szóló regénye 1938 tavaszán került először a kezembe. Ez a Nyugat kiadásában megjelent mű terelte a figyelmemet a szentgotthárdi gimnáziumban barátommá vált szlovén — akkor vendként emlegetett — osztálytársaim (a Sza- konyfaluból bejáró Bajzek Ferenccel évekig tartó padszomszédság kötött összej anyanyelvének irodalmára. A figyelem érdeklődéssé vált, s Szombathely sajtója: a Vasi Szemle és az Írott Kő folyóiratok, valamint a Vasvármegye napilap — elsősorban Pável Ágoston apostolkodása révén — rendszeresen hozzá is járult a kielégítéséhez. A társadalmi igazságtalanságot felismerő szolgalegény lázadása, a mű szociális tendenciája és Pável tolmácsolása egy csapásra ismertté tette Cankar nevét a magyar olvasó közönség körében. „Talán sehol sem keltett ilyen nagy figyelmet Ganlkar — pedig már elég sok nyelvre fordították — minit Jernej szolgalegény éppen a magyaroknál” — állapította meg Joze Filo 1966-ban Pável Ágoston halálának 20. évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen. Valóban: a Képes Krónikától a Szocializmusig, a Pester Lloydtól a Vasvármegyéig sok orgánum ismertette a művet, népszerűsítette Canklart és a szlovén irodalmat. (A Vasvármegyében és a Vasi Szemlében Bárdosi Németh János írta a méltatást.) A felszabadulás után — 1955-ben — az Oj Magyar Könyvkiadó jóvoltából találkozhattam ismét a kedvenc regényhősömmel.

— A Jernej szolgalegény igazsága jövőre harmadik alkalommal kerül a magyar olvasók kezébe — mondja szinte válaszképpen emlékeim idézésére Vild igazgató. A regény kiadását kettős évforduló indokolja. A száz évvel ezelőtt született szerző és a harminc éve elhunyt fordító emlékének hódolunk, amikor az Európa Könyvkiadóval közös vállalkozásban, méltó köntösben, 3000 példányban újra megjelentetjük a klasszikussá vált művet.

A hírt örömmel hallom. Az okát is kimondom:

— Jemej továbbéltetése, az újabb kiadása azért is időszerű, mert az 1937-es alig hozzáférhető, az 1955-ös pedig nem vonzza a könyvgyűjtőket, annak ellenére, hogy Cankar másik híres írását, A szegénysoron-t is tartalmazza a kötet.

Az 1966. május 27-én Murska Sobotán, majd augusztus 27-én Szombathelyen megtartott Pável-symposion előadásainak anyagát kétnyelvű kiadásban kaptuk kézbe. Az értékelések és a hozzájuk csatolt bibliográfia jól segítik a költő és műfordító, az irodalomszervező és néprajztudós munkálkodásának reális megítélését, az 1976-os megemlékezések — a tervek szerint — mellőzik a külsőségeket, az illetékesek inkább arra törekszenek, hogy Pávelt „szólaltassák”: a lapok, folyóiratok és kézirattárak nem ismert, vagy elfelejtett írásait adják az érdeklődők kezébe. Szombathelyen például már hónapok óta serényen folyik — Pável Judit és Rózsa Béla gondozásában — egy gyűjteményes kötet összeállítása. Vas megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a kiadás vállalásával nemcsak anyagi áldozatáról tesz tanúbizonyságot, hanem Pável emlékének hódolva, a ma556