Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZEMLE - Kloss Andor: Csörsz István: Visszkézből
Csörsz István: Visszakézből Csörsz István második kötete az író határozott művészi fejlődéséről, epikai eszközeinek gazdagodásáról tanúskodik. A Visszakézből című címadó elbeszélés az író korábbi műveivel, mindenekelőtt első kötetével, ,a Sírig tartsd a pofád című regényével mutat bizonyos rokonságot. Tegyük azonban mindjárt hozzá, hogy ez a rokonság csak a témaválasztásban mutatkozik meg. Csörsz ugyanis — ezt mindenképpen hangsúlyoznunk kell — új művében a téma epikai kibontakoztatásában, az esztétikai eszközök alkalmazásában igényesebb, mint első kötetében volt. Birtokolja immár a nyelvet, így aztán szuverénebbül tud gazdálkodni vele. Első kötete egy szociográfiai ihletettségű pillanatfelvétel volt egy jellegzetes, meglehetősen problematikus valóságrészletről: a társadalom peremén vegetáló fiatalokról; a Visszakézből már az elbeszélőművészet, egyébként nem különösebben korszerű szabályai szerint megszerkesztett alkotás. Itt már nem a valóság felületén mozog az író. mint regényében, hanem a valóság mögöttes tartalmait, az ábrázolt valóságban élő főhős és a mellékfigurák életének, cselekvéseinek mélyebb rétegeit, belső arculatát tükrözteti. Röviden szólva: a Sírig tartsd a pofád egy valóságrészlet leírása volt, a Visszakézből a megragadott valóság mélységperspektíváját ábrázolja. Pele, az elbeszélés főhőse, önmagát, önmaga kibontakoztatásának tartalmas lehetőségeit kutatja. Ez a kutatás eleve kudarcra ítélt, mert minden látszat ellenére túlságosan szellemi szinten zajlik, mert Pele saját léte értelmét valami elvont és meghatározatlan általánosságban, nem az adott valóságban, az „itt és most” realitásában keresi. Hiányaira nem tud pozitív és kielégítő választ adni. „Ügy érezte, visszavonhatatlanul eltűnt valami az életéből — talán az, amire azt mondják, hogy kedve van az embernek az egészhez. Számítania kellett volna rá. Mindig hitt a dolgok törvényszerűségében. Az embernek csupán meg kell értenie a dolgokat, és akkor egyszerűen, de jól alakul az élete. Valami hiba csúszott számításaiba. Csak azt nem tudta, hol.” Töprengései során csak annyi tisztázódik Pelében, hogy többféle magány van: jobb és rósz- szabb. Ez persze az értelmes és tartalmas életvitelhez bizony édeskevés. Pele is tudja ezt. Tátongó hiányait ide-oda utazgatással — amire a filmgyári tedd- ide, tedd-oda állása jó lehetőségeket kínál —, alkalmi barátságokkal és szerelmekkel igyekszik kitölteni. Mindhiába! Számításaiba, illuzórikus terveibe csakugyan mindig valami hiba csúszik. Hiába építi fel például nagy áldozattal, önerejéből szegényes, igénytelen házát, mégis társnélkülinek, otthontalannak érzi magát. Továbbra is várja a meghatározatlan és nagy, elképzelése szerint mindenképpen elementáris és megtisztító élményt, ami aztán egész eddigi életét, kudarcos kereséseit egyetlen nagy kezdetté avatja, és megvilágítja, hol a hiba számításaiban és terveiben. A kötet másik írása a Jézustól nyugatra című elbeszélés, valójában novellák, finom, míves gonddal, költői ihlettel kidolgozott miniatűrök füzére a gyerekkorról. Eddig megalkotott műveit figyelembe véve talán nem járunk távol az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy Csörsz ezekben a rövid írásokban találta meg igazán eddigi írói önmagát, saját stílusát (ami nem kis dolog!), s feltehetően ezekkel a finom, minden költőiségük ellenére éles kontúrú írásaival ért addigi alkotói lehetőségeinek csúcsaira. Valóságfedezete, élményanyaga itt, 474
