Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZEMLE - Bükkösdi László: Citerazene (Galambosi László: Bárány és holló című kötetéről)
CITERAZENE Galambosi László: Bárány és holló Galambos: László úgy költő, ahogy más púpos vagy sánta. Lehet, hogy tehet róla, ele ellene semmit. Nemcsak akkor költő, ha verset ír, hanem ha szeret, ha szitkozódik, ha örül, ha beteg, ha álmodik ... S mindig színeset álmodik. Ezt konkrétan kell érteni. A legtöbb ember fekete—fehér álomképeket lát, vagy szürkét, s csak időnként álmodik egy-egy színnel. Ö csak színes képeket lát álmában, s ha ébren verset álmodik, képekből építkezik. Nincs elvont fogalom, sem akusztikai jelenség, amely láthatóvá ne szelídülne soraiban: Ének simul az út ölébe; Csöndem fészkében megmozdult a mámor; botlott a zaj — írja például a Játszadozó négysorosaiban. A tárgyak és fogalmak úgy antropomorfizálódnak költészetében, hogy emberi tulajdonságokkal bírnak, emberre jellemzőt cselekszenek: Citerám megátkoz. ... dallam szendereg olvassuk, majd a holdról megtudjuk, hogy Margaréták mosdatják fehérre. Másutt Nyílik a hold, az ajtaján kilép a kristályszívű hajnal. A teremtő nyelv erejével birtokba vehető világ, minden apró összetevőjében, minden jellemző mozzanatában emberszabásúvá válik. Talán nem is mindent birtokba vevő humanizálásról van már szó — hanem világteremtésről. A költőt védtelenné teszi az adott társadalmi közeg kicsinyességével, in- korrektségével szemben saját nyíltszívűsége, sokszor naiv őszintesége. Nem tehet mást, mint háborog, s nyelvi képességével külön világot teremt magának, a gyermekkor egyértelműbb, tisztább élményanyagából kölcsönözve a va- lóságdarabokat. Mindezt elmondhattam volna korábbi kötetei kapcsán is. Jóllehet nem mutatkoztak ilyen markánsan a költői attitűd jellemzői, de a fővonalak világosan érzékelhetőek voltak, a költői magatartás mindig azonos volt. Korábbi kötetei (Lengő fényhidak, Sárkányok és tűzfák, A Kőliliom vára, A láng örömei) szertelenebb, szürrealisztikába hajlóan zsúfoltabb képsorokból, képzuhatagokból szerveződő verseket tartalmaztak. Az elmúlt évben megjelent Az irgalom ágai című kötet jelentős hangváltást hozott. A humanizált halálfélelem s a visszaperelt életöröm költeményeit tárta az olvasó elé, a testi s lelki fájdalom szorításától egyszerűbbé nemesedő formanyelven. Az asszociatív képtársítások helyett a logikai rend vált szerkesztő elvvé, s mindez a költői képek erejét csak fokozta. A hang szelídült, a hatás erősödött. A megszenvedett letisztulás tovább kristályosodott a Bárány és holló formanyelvében. Ugyanakkor költői témái ismét kiszélesedtek, s csak keveset őriz az előző kötet verseit motiváló szomorúságból. 471 szemle