Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Nagycsaládok házatáján
— Miért? — Mert olyan magas a lakbér. Hatszáz forint. Meg sokat kell fűteni. Nem győzzük felhordani a tüzelőt a pincéből. Ennyi gyerekkel igazán megérdemelnénk egy központi fűtéses lakást. Egyezkednek a lakáshivatallal. Meg kell győzni ezt a családot arról, hogy erre a nagy lakásra szükségük van. Ahogy a gyerekek nőnek — mindinkább. * — Maga miért fekszik fényes nappal az ágyban? — Jaj, istenem, hát miért? Mert beteg vagyok. Tessenek megnézni, Tetránt szedek, meg ilyen piros bogyókat. — És ez a sok ápoló? — Jaj, aranyoskáim, ezek idetartoznak mind, csak az az egy fiú nem, aki Zalából jött vendégségbe. Felnőttek, kamaszok, apró gyerekek veszik körül a fekvő asszonyt. A városgazdálkodásnál dolgozik, a férje a börtönben ül. Hét gyermekük van. A nagyobbak közül kettő már családos, két-három gyerekkel, ők is itt laknak. A konyhából egy kisebb szobára nyílik az ajtó. Valaki lenyomja a kilincset, galambcsapat rebben odabent. Az asszony átkozódik. — A devla verje meg mind, aki ilyeneket nemz. Hányszor megmondtam már, hogy pusztítsátok el a galambokat, nem valók azok a lakásba. De most a végére járok, csak meggyógyuljak. A saját kezemmel tekerem ki mindnek a nyakát. Kis idő múlva csillapodik a mérge. — Mikor kapunk lakást I. elvtárs? — kérdezi az igazgatási osztály vezetőjétől, akit úgy látszik személyesen ismer. — Most már igencsak ránk kerülhetne a sor. — Aztán milyen lakást szeretnének? — kérdez vissza az osztályvezető. — Milyent? Hát milyent? Háromszobásat. Olyant, amiben fürdőszoba is van. Itt a sok gyerek, itt vagyok magam is, megéltem az ötvenet, de még soha nem fürödtem fürdőkádban. — Maguk a fürdőszobában is galambokat tartanának. — A, hova gondol. Nem érik meg azok a holnapi napot. Ebben a lakásban soha nem lesznek galambok, azt én garantálom. A konyhában is iszonyatos a rendetlenség. Mosatlan edények halmaza, fűrészbak, fejsze, levetett lábbelik, egy törött lábú macska. A gyerekek kocsi elé fogták, addig kínozták, míg eltörte a lábát. A mocskos udvar galériájáról nézték a lakók a kegyetlen műveletet, de senki nem avatkozott be a játékba. Még csak az kellene. Akit ezek egyszer a szájukra vesznek, az nem marad meg a világban. Verte volna meg az isten a legelső embert, aki kitalálta, hogy a cigányokat beköltöztetik a rendes lakásokba. — Nekünk olyan kell, amelyikben fürdőszoba is van — mondogatja a fekvő cigányasszony. — Nekünk is megjár a tiszta, szép lakás .. . * Évente ezernél több új lakás épül Szombathelyen. Ennek a fele úgynevezett célcsoportos, amivel a városi tanács rendelkezik. Három és fél ezer lakásigénylőt tartanak nyilván, s ez a szám évek óta nem változik. Az igazgatási osztály munkáját egy társadalmi lakáselosztó bizottság segíti. A minőségi cserék során 424
