Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Pósfai H. János: Nagycsaládok házatáján
felszabaduló lakásokkal is gazdálkodnak, egyrészüket lebontják, s a helyére újat építenek, a többségüket azonban kiutalják. A lakásgazdálkodásban érvényesítik mindazokat a szociálpolitikai szempontokat, melyek alapján soron kívül jutnak lakáshoz a leginkább rászorultak. Az elosztó bizottság javaslatára legutóbb külön programot készítettek a nagy- családosok megsegítésére. Lényege, hogy a három vagy ennél is több gyermekei? családok az ügyük keletkezésétől számítva legkésőbb két éven belül lakáshoz jutnak. A bizottság dönt arról, hogy a nagycsaládosok köréből kik kerüljenek az első helyre. Nyilván a leginkább rászorultak. Ám, hogy ezt kiderítsék, sorra járják a nagycsaládos igénylőket, a helyszínen győződnek meg körülményeikről. Talán országosan is egyedülálló ez a kezdeményezés, aminek haszna szinte felmérhetetlen. A párt- és kormányhatározatok egyértelműen kimondják, hogy a nagycsaládosokat előnyben kell részesíteni. A nagycsaládosokon a három vagy ennél is több gyermekes családokat kell érteni. A sok gyermekes családok közt ugyanakkor szép számmal akadnak olyanok, ahol a családfő nem dolgozik rendszeresen, nyilvántartott munkakerülő vagy éppen börtönben ül. Egyrészük úgy gondolja, megél a gyermekekből, azaz a családi pótlékból vagy a kicsik után járó gyermekgondozási segélyből. A mélységesen humánus társadalmi segítség nem egyszer így válik dologtalan semmittevők martalékává. A nagycsaládos program nem tesz különbséget nagycsalád és nagycsalád között. Néha azok élvezik a megkülönböztetett védelmet, akik még a lakással is manipulálnak. A lakáshivatal — nyilvánvalóan — a gyermekek érdekeit tekinti elsőrangú szempontnak. A gyermek nem bűnhődhet az iszákos vagy dologtalan szülő mulasztásai miatt. Ezeket a nagycsaládokat is ki kell menteni abból a helyzetből, amely tovább fertőzné őket. Mégis, hadd álljon itt T. R. szombathelyi lakos esete, aki öt gyermekével lakott egy kertes házban a Kárpáti Kelemen utcában. A kétszobás, szép fekvésű lakást (korábban egy mérnök házaspár lakott benne) elcserélte egy lényegesen kisebbre, értéktelenebbre a Zsdánov utcában. A Zsdánov utcai lakásba azonban be sem költözött, hanem értékesítette azt. Az öt gyermekével behurcolkodott a nagyszülőkhöz, akik egy szuterén lakásban laktak. A nagyapa néhány év múlva meghalt, akkorra már a lakáscsere is feledésbe merült. T. R. újra ostromolni kezdte a lakáshivatalt. Nekik lakás kell, mert elrothadnak a pincében. Öreg, beteges anyjával, családjával nem lakhat a penészes odúban. A tanács egy fogorvos volt négyszobás, komfortos lakását utalta ki T.-éknek. Egy idő múlva azonban ezt a lakást is áruba bocsátotta. A hivatalos szervek szeme- láttára tucatnyi ügyféllel tárgyalt, végül is felajánlotta a tanácsnak visszavásárlásra. Az állami gazdaságtól igazolást hozott, hogy rövidesen állatgondozó lesz a J.-i üzemegységben, ahol kétszobás szolgálati lakást kap. Szerencsére a tanácson eléggé éberek voltak, így idejében közbeléptek. A T. Gy. házaspár Veszprémből költözött át Szombathelyre. Három apró gyerekkel egy deszkatetős, kőpadlós helyiségben húzták meg magukat. Amikor megkérdezték őket, hogy miért pont itt akarnak letelepedni, azt felelték, tetszik nekik ez a város. Azóta ez a család is azon a listán szerepel, akiknek a gondját soron kívül orvosolni kell. * — Nem irigylem a lakáshivatal dolgozóit. — Várj csak — jegyzi meg az igazgatási osztály helyettes vezetője —, hátra van még néhány ügyfelünk. 425
