Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Kis vállalat - Nagy vállalkozás
állapítások tekintetében, vagy a gyakorlati vonatkozásban, tehát a készletek megismerése, megtalálása és szakmai értékelése terén, a módszerek kidolgozásában. Mindez azt eredményezte, hogy egy kutatás, amelyet először csak mintegy másfél évre terveztek, nyilván az eredmények láttán, hosszabbá vált. Annyira hosszú életűnek bizonyult, hogy még ma is folyamatban van. Ha nem lettek volna meg az eredmények, akkor az iparág, amely az anyagiakat biztosította a kutatáshoz, nem tartotta volna érdemesnek, hogy ennyi éven keresztül folyamatosan üzemben tartsa, hogy fejlessze, hogy a jövőben is nagyon komoly feladatokat bízzon rájuk. H. Nándor: — A szovjet munkatársak nagyon egyszerű, komoly emberek voltak. Így élnek emlékezetünkben. A ma és a holnap. — Gondok, perspektívák... „Intézkedések szükségesek a nemzeti vagyon tetemes részét kitevő termelőberendezések jobb kihasználására. Különösen a népgazdaság fő területein — folytatni kell a termelőfolyamatok korszerűsítését, és gépesítéssel csökkenteni a nehéz fizikai munkát. Javítani kell a munkaerő-gazdálkodást... Gyorsabb haladást kell elérni az üzem- és munkaszervezésben.” (A XI. Kongresszus határozatából.) Milyen a ma, és mit ígér a holnap az idén huszonöt éves vállalatnál? Hol tart napjainkban az egykori „mini-cég”, amelynek léte, szükségessége akkor még annyira kétséges volt, hogy felelős, valóban hozzáértő szakemberek is csak expedíciónak merték tekinteni, elnevezni? A kisvállalat azóta B kategóriájú középvállalattá nőtt, dolgozóinak létszáma maholnap eléri az ezret. Tíz éve új, modem központba költöztek, étteremmel, jól felszerelt laboratóriumokkal gazdagodtak. Gépüzemük, amely kezdetben fusizó műhelynek is csak jószándékkal volt nevezhető, ma már komoly kis gyáregység. Azon kívül, hogy fúrókoronákkal, béléscsövekkel látják el a fúró- berendezéseket, és végzik a fúrógépek nagyjavítását, 115 fizikai munkásuk erejéből —■ közülük 101 szakmunkás! — még sok-sok külső megrendelés teljesítésére is futja. (Tartályok és csövek a Fővárosi Vízműveknek; az M—7-es autópálya üzemanyag-tartályai; a Shell-cég összes üzemanyag-tartálya Soprontól Szegedig). Közel sem problémamentes azonban a helyzet kint, a fúrógépeknél. A fúrómunkások munka- és életkörülmények dolgában sokkal rosszabbul állnak, mint ipari munkásságunk átlaga. Baráberek — ahogy régen mondták. Munkahelyük teteje a szabad ég. Ez nem is lenne baj — .szép nyáridőben. Hanem a sok őszi eső és a kemény tél a fúrómunkások legtöbbjénél előbb-utóbb az ízületi, mozgásszervi betegségeket „eredményezi”. Nem kevesebb, mint 117 helyről jutnak el naponta vagy hetente a fúrógépekhez. Sokszor már ez az eljutás sem megy könnyen: a fúrás gyakran van járhatatlan bozótosok vagy esőáztatta, latyakos földek közepén. Sokukkal beszéltem, aki nem is a munkát fájlalta, nem is az ehhez mérten aránytalanul alacsony jövedelmet, hanem éppen ezt. „Amíg odajutok, és onnan haza, az rosszabb mindennél.” A fúrős munkája — s főleg a fúrómesteré — nehéz, mert összetett. Sokfajta szaktudást, készséget, képességet megkíván. A fúrómester felelős min322
