Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Mátyás István: Két Kozmosz-könyvről
Két Kozmosz-könyvről NÁDASDI PÉTER: A TÖLGYFA ÁRNYÉKÁBAN Szinte hallani vélem a kattanásokat, miközben olvasom Nádasdi Péter A tölgyfa árnyékában című könyvét, amelyben édesapjára, Veres Péterre emlékezik. Mint amikor vetített diaíilm-kockákat cserélnek. Minden kattanásnál újabb és újabb kép villan fel, végül aztán az egyes képekből összeáll a történet. Ilyen felvillantott képekből rakja össze Nádasdi Péter is Veres Péter élettörténetét, a kezdetektől a felszabadulás évéig. Már az első oldalon kellemes meglepetés éri az olvasót: nincs „hősi póz”, nincs szépre kozmetikázás. Helyette visszafogott hangon elmondott, a valósághoz a legapróbb részietekig hű történetet kapunk. Nádasdi Péter olvasmányos stílusban írja meg az említett időszakból azt, amire ő visszaemlékezik: úgy, ahogyan látta, átélte. Eközben érzékletesen megjeleníti Veres Pétert, az apát, az embert, a készülő, induló, majd ismertté váló, közben pedig gazdálkodó írót. Olyan eleven ez a portré, hogy szinte úgy érezzük: ott éltünk mi is vele, a Ka- darcs utcai házban. A könyv feléig alig esik szó az „íróságról”, csupán a könyveiből vett néhány részlet idézésekor történik pár mondatnyi utalás. Annál gyakrabban olvashatunk földekről, állatokról, mezei munkáról. Valahogy mégis benne van mindebben az emberi „érés”, a műveltségbeli gyarapodás, a kiteljesedés. Minden mondatban, a látszólag legáltalánosabb témákkal foglalkozókban is, az íróvá váló Veres Péterről van szó, a folyamatot kísérhetjük végig. A könyv második felében aztán inkább megsúlyosodnak az események. Szervezkedések, megveretések, emberi küzdelmek idéződnek fel. Ismert dolgok ezek Veres Péterrel kapcsolatban, mégis új megvilágításban, egy családtag belülről láttató szemével nézve jönnek itt elénk. Egyszer csak kezdjük észrevenni az összefüggéseket a mindennapi élet eseményei és a verespéteri irodalmi hősökkel történtek között. Közben pedig szemünk előtt kibontakozik egy család és egy falu emberi közösségének élete. A könyv záró fejezetében viszont már az új élet megindulásának tanúi lehetünk. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ez a könyv akkor élvezhető igazán, ha már ismerjük Veres Péter főbb regényeit és novelláit. Ekkor ajándékoz meg szinte a nyomozás izgalmával és a felismerések örömével. Ekkor élhetjük át a „gyarapító” rácsodálkozást• hát innen indult, itt és így gyűjtötte — tudva és nem tudva — az élményeket. Ugyanakkor olvasásra is biztat ez a könyv. (Akik belőle ismerkednek Veres Péterrel, biztosan a művei felé mozdul a kezük, ha letették a Nádasdi-kötetet.) Méghozzá nagyon ügyesen buzdít további olvasásra; nem direkt agitációval, hanem úgy, hogy közben maga is érdekes olvasmány. Ez esetben nem szükséges, hogy az írás pontos műfaji besorolásával bíbelődjünk. Egy visszaemlékezést tartunk a kezünkben, amelyet írója ízes nyelven, s a téma — az apa, az író bemutatása — iránti szeretetteljes alázattal öntött formába. 237
