Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Népi mondókák könyve
gyermek- és ifjúsági irodalom ■■■MBMMMMMBMMMMIMllFrWII'ililBMMlMBMMMMMMMB——M—I Népi mondókák könyve Nem voltunk bóviben a népi gyermekvers kiadásainak. Pedig a folklór egysejtű mondókéi, játékdalai a gyermekvers archetípusai. Ügy is, hogy ezek az első versélmények, ha nem is a bölcsőnél, legalábbis a bölcsődében szegődnek a gyermek világfelfedeztető varázskalauzaivá, a valóságértékű művészet érintésével. Ügy is, hogy sem az óvodás, sem a költő nemigen kerülheti meg az esztétikumnak ezt a naiv tartományát, ha tanulmányaiban rendet akar tartani. A népi gyermeklira hatása könnyen tetten érhető költőink gyermekvers-törekvéseiben. Olyan virtuóz példáink vannak, mint a weöresi gyermeklíra, mint Csanádi mondókakötete, nem is szólva a folklór áttételesebb lecsapódásairól, látásmódjának és formakincsének alig követhető vándorlásáról, képeiről, alakzatairól, ritmikájáról, egész költői kémiájáról. Mégis „évmilliókig eljárt tengelyén” a pedagógia és a kiadás, amíg most húszezer példányban hozzáférhetővé vált egy kitűnő népi mondókagyűjtemény. Gáspár János úttörő Csemegék c. kötete óta (1848) inkább csak a nagy népköltési gyűjtemények publikáltak efféle versikéket, s ez egyenlő értékű volt a rejtve-maradással, hiszen ezek inkább néprajzi kutatók olvasmányai maradtak. A Bartók-munkatárs Kerényi György szerkesztette Magyar Népzene Tára I. Gyermekjátékok c. kötete (1951) közölt reprezentatív válogatást a zenével ösz- szefonódott gyermekvers-típusokról. Ez inkább az énektanár szakirodaimának számított. A legújabb, minden eddigit felülmúló, irodalmi szempontú (csak szövegközlő) válogatás Ortutay Gyuláé, ő szerkesztette a Magyar népdalok két kötetét (1970), ezek közül az elsőben találunk a népdal-kategóriák között gyermeki műfajokat: bölcsődalokat, játékdalokat és mondókákat. Szám szerint mintegy százötvenet. Ez persze megint nem gyermeknek szánt kiadás, hisz a népdal tudós apparátusú rendszerezése. Mindenesetre imponáló a sokféle Te- nyeresdi, Ujjkiolvasó, Tapsoltató, Jártató, Lovagoltató, Névrecsúfoló, Naphivo- gató. Esőindító, Állatriasztó, Nyelvgyötrő, Kiszámoló és hasonló című mondóka, ifjú polgárként a népdalok nagy családjában. Ortutay a verses mondásokat, időjárási regulákat, erkölcsi példázatokat, végül a népi rébuszokat, a verses találósokat is bőven sorjáztatja a kiváló gyűjteményben. Gyermekirodalmi szempontból az a hiányérzet maradt, hogy Kresz Mária találós kérdésein kívül (1946 és 1969) a műfajban érdekelt gyermekolvasók számára nem jelent meg ifjúsági kiadás. A Gereblyés László szerkesztette Antanténusz (Móra Kiadó 1968) enyhített a helyzeten. Mindez együtt azt bizonyítja, hogy a most megjelent Cinege, cinege, kismadár. . . (MRT — Minerva 1975) hézagpótló, mert végre valóban a címzett olvasótábornak szól, és sikerét nem kell megjósolni. A Rádió Ifjúsági és Gyermekosztálya 1971 szeptemberében pályázatot hirdetett népi mondókák és gyermekjátékok gyűjtésére. Az egész országból olyan bőségben és minőségben érkeztek a szövegek, hogy a népzene kutatóit is meglepte a szájhagyomány mai prosperitása. Eddig ismeretlen típusok is felbukkantak a 19. század végén már ismertekhez képest. Némelyik szöveg romlott azóta, né285
