Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: A munka aranya
az ünneplő. Szeretném mégis felismerni benne a MUNKÁST. A kétkezit. Meghatott? Is. Szeretném pontosan kifejezni: ezzel az arccal nem lehetne azt mondani, hogy „igenis kérem”, „tisztelettel”, vagy „parancsára”. Magabiztos? Olyan, mint aki tudja, hogy letett már valamit az asztalra, s ezért jár a megbecsülés. Nem adható, hanem jár. Három évtizednyi esztergályos múlt elismerésének tanúja a tízezres tömeg. Kiérdemelt pillanatok. De már szólítják is a következőt. Tizenhétszer ismétlődik meg a jelenet. 2. Szerencséje van, mert éppen délelőttös — mondja a műhely vezetője, s gyorsan hozzáteszi, hogy László Lajos teljesítménybérben dolgozik. Miheztartás végett. Mert minden perc pénzbe kerül. (Gyermekkoromtól akkordban, teljesítménybérben dolgoztam. Azt mondja, hogy kikészíti az embert? Ki hát. Bele lehet öregedni. De mibe nem? Az éjszakázás,,, a több műszak se használ. De a darabbér legalább igazságos: annyi pénzt kapok, amennyit dolgozom. Van aki a hideg vízre valót sem keresi meg ugyanilyen gépen. Az én pénzem meg szépen veri havonta a négyezret. Valaha csoportelszámolással kísérleteztek. Nem voltam hive. Most azt gondolja, hogy közösségellenes vagyok? Csak azt mondom rá, hogy kérdezzen meg másokat. Évtizede vezetek brigádot. Segíteni egymásnak: azt igen. Pénzt ajándékozni: azt nem. Nem a pénz a legfontosabb, de az is kell az embernek a szocializmushoz, nem igaz?) 3. Láttam már korszerűbb esztergagépet is. Öreg masina László Lajosé. (Öreg. Haver. Nézze, ezt alig kell billenteni, és már szót fogad. Megérti, hogy mit akarok tőle. Tizenöt év alatt volt időnk összeszokni. Én állítottam üzembe annak idején. Két hónapig küszködtünk egymással. Engedetlenkedett, azt ne mondjam kijátszott néha. De aztán lassan-lassan kialakult az összhang. Néhány éve elvették. Kölcsön. Mondhatom, régen voltam úgy elkeseredve. Feleséget, munkaeszközt soha ne adjon kölcsön az ember. Két év múlva kaptam vissza, és nem túlzók, hogy siralmas állapotban. Ennek a fürge kis masinának még a rezdüléseit is ismertem, akkor a lötyögésével kellett összebarátkoznom. Nem vagyok ideges természetű, de ha találkozom velük, lehet, hogy letéptem volna azoknak a betanulóknak a fülét, akik így megkínozták. Hiába ápoltam, az a két év már mindig érződik rajta. Megérett egy teljes felújításra. Eldobni? Ugyan! Túlél engem! Nemrégiben hoztak mellénk egy ugyanilyen EU 500-ast. Újat, null-kilométerest. Kipróbáltam, de nem voltam vele elégedett. Még nehézkes.) Mert a gép furcsa jószág, azt is meg kell szelídíteni. A László Lajosok, akik harminc éve űzik az ipart, tudják. 4. A gépek mellett prizmába rakott alkatrészhalmok csillognak. Daru himbál fölöttünk, behúzom a nyakam. A gépzúgás összeadódik a műhelyben, kissé kiabálunk. 234
