Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: Takáts és Weöres egymás első kötetéről

dalmi pátosz, győzhetetlen derűlátás sugárzik közérthető műveiből, s fel sem vetődik benne az igény másfajta, más ihletésű, más formanyelvű műalkotásra. Noha a század első felében az izmusok sokasága indult rohamra a képzőművészet régi formakincse, módszere, tematikája stb. ellen, Ék Sándor kívül maradt ezeken az áramlatokon, mert — ahogy a Forradalmár Képzőművészek Németországi Szövetségének történetében maga írja 1933-ban — „A szövetség számára a művészi alkotásnál a harcoló proletariátus álláspontja a mértékadó.” Ebből következik a másik megállapítás. Ék számára fel sem merülhetett a nem politikus, az el nem kötelezett festészet vagy grafika mint lehetőség az önmegvalósításra. Ezért meddő minden olyan későbbi keletű meditáció, amely Ék és a szocialista realisták egysíkúságát, naturalizmusát kifogásolja. Ahogy Käthe

ÉK SÁNDOR: EVAKUÁLT KISLÁNY

163