Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: Takáts és Weöres egymás első kötetéről

mindvégig harc volt a munkásosztály ügyéért a párt oldalán. Plakátjai, grafikái ugyanazt harsogják széles mozdulatokkal és elszántságot sugárzó munkásfigurákkal, mint amit pártmunkás elvtársai hirdetnek élőszóval, röplapokkal, falakra mázolt jelszavakkal. A tizenkilences plakátok hagyományait továbbfejlesztve, de már figyelemmel a kortárs német festők, grafikusok expresszív-agitatív művészetének hatásos kifejezési eszköztárára, felbecsülhetetlen munkát végez az akkor már ismert és népszerű Alex Keil (később a berlini évek után a Szovjetunióban is ezen a németre fordított néven fest és rajzol), a Kommunisták Németországi Pártjának s egyúttal a Forradalmár Művészek Németországi Szövetségének is harcosa.

Éltető, ösztönző közösségben a német forradalmi művészek kiválóságaival, mint Käthe Kollwitz, George Grosz, Heinrich Zille vagy Otto Dix. A húszas évek izgalmas harcaiban Ék (Keil) plakátjai nagyvárosi házak falain és kiadványok lapjain (Rothe Fahne, Knüppel, Roter Pfeffer) szóltak a tömegekhez. Ebből következik, hogy kezdettől fogva (s mint látni fogjuk: mindvégig) a forra162

ÉK SÁNDOR: ÖNARCKÉP