Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - TANULMÁNY - Laczkó András: Takáts és Weöres egymás első kötetéről
BERTALAN LAJOS Ék Sándor 1902-1975 Viharos huszadik századunkkal majdnem egyidős volt, tehát minden jelentősebb eseményének tanúja, szemlélője, vagy éppen alakítója. Szerencsés csillagzat alatt született: alig tizenhét évesen s már munkásmozgalmi múlttal a háta mögött (tanoncsztrájk, KMP-tagság) jelentkezhet a forradalmi Vörös Hadseregbe, hogy fegyverrel védje a fiatal Tanácsköztársaságot, majd egy hónappal később, amikor úgyszólván a frontról vezénylik a proletár képzőművészek tanműhelyébe, nem kisebb művész irányítása alatt dolgozik, mint Uitz Béla. A rajzolgató lakatosinasból, az angyalföldi foltozósuszter fiából (kilencedmagával szorongott szegényes otthonuk asztala körül) így lett egycsapásra a forradalomnak és a forradalmi művészetnek lelkes, tettrekész katonája. Az önmagára és a világra eszmélő fiatal grafikus jelölt nem is álmodhatott volna szebb és lendületesebb pályaindítást. Ezt a történelmi pillanatot és a kettős elkötelezettséget nem is felejtette el soha, pedig viszontagságos, küzdelmekben és kudarcokban bővelkedő pályafutása során lett volna módja a megingásra. Még neki sem foghatott igazából, hogy valóra váltsa álmait, amikor elbukott a Tanácsköztársaság. Letartóztatták, bíróság elé hurcolták, rendőri felügyelet alá helyezték, üldözték, végül menekülnie kellett. Az 1919-et követő nagy emigrációs hullám először Ausztriába, majd a Szovjetunióba sodorta. Moszkvából Berlinbe, onnét a festők mindenkori Mekkájába, Párizsba, majd Amszterdamba került. Ekkor már olyan világraszóló események emlékével gazdagon járta Nyugat-Európa nagyvárosait, mint az ifjúmunkás internacio- nálé II. kongresszusa, a Komintern III. kongresszusa, amelyen Lenin is részt vett (1921-ben). Háromévi vándorlás és tanulás után Berlinben telepedett le. Művészi programja akkor is ugyanaz volt, mint 1919-ben: forradalmi művészettel a forradalomért. Méltatói közül Pogány ö. Gábor így jellemezte pályaívét, művészi hitvallását, művészete lényegét: „Ék Sándor életműve, művészpályája a szocializmusért folyó harc jegyében, szellemében bontakozott ki. Képei nemcsak festői, grafikai problémákat vetnek fel, de történelmi, világnézeti kérdésekre is válaszolnak. Gazdag termése szervesen kapcsolódik az elmúlt negyven esztendő világpolitikai eseményeihez. ..” (Ék Sándor, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1963.) Ez a tömör jellemzés egyrészt arra utal, hogy Ék munkássága 161 képzönnü vészét
