Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Gutter József: Mit ér a műveltség az üzemekben?

és motiválja tevékenységét. A motívum tehát ösztönzi, irányítja és személyes tlamtalcimimial tölti meg a tevékenységet. Az ösztönzők és a motívumok azonban nem azonos tartalmú fogalmak, hanem külső és belső hajtóerői az embernek. A külső ösztönző — ákár anyagi, vagy szellemi — csak abban az esetiben hat, ha fellépnek az egyén — adott szituációban kielégíthető — szükségletei, amelyek a további élettevékenysége szempontjából objektíve fontosak számára. Ha ezeket a szükségleteket iaz egyen felismerni, átmennek tudatán, szabályozzák magatartását. Ezért a motívum a szükséglet szubjektív oldala, a személyiség belső ösztönzője. A cél pedig összekapcsolja a cselekvés stimulusát és motívumát. A művelődés szükségletei tehát még a külső feltételek esetén som realizálódhatnak, ha nincs meg az egyén belső törekvése a művelődésre és fordítva: hiába van meg az alkaréit, s belső ösztönző, ha a külső feltételek hiányoznak. Ezt a gondolatot úgy fogalmazta meg Marx, hogy nemcsak <a műélvezőnek van szüksége műtárgyra, hanem a műtárgynak is szüksége van műélvezőlkne. Ez ,a témánkra vonatkoztatva azt jelenti, hogy- nemcsak _a műveltségnek kell megtennie a munkás számára, hanem a munkásnak is meg kell lennie a művelődés számára.

A céltudatos tevékenység tehát mindig hátoldalról stimulált. De minden tevékenység: mumlka, sport, művészet, művelődés stb. stimulánsai saját specifikumokkal is rendelkeznek. VannaJk általános és specifikus stimulusok, amelyek dialektikusán összefüggnek egymással. A szocializmusban .a tevékenység legáltalánosabb stimulusa: „Mindenkitől képessége, mindenkinek munkája szerint.” Társad almunk ban a tevékenység valamennyi formája ezen az alapelven nyugszik, s ezzel van kapcsolatban, minthogy a munka nemcsak az anyagi és szellemi javaik megteremtője, hanem meghatározó szerepe van a valóság minden- oldalú elsajátításában és az ember átalakításéiban, a kollektív életforma kialakításában. Ezért ia szocializmusban a legfontosabb feladat a munka ösztönzése. Ez az ösztönzés lehet anyagi és erkölcsi, közvetlen és közvetett stb.

Az ösztönzés persze csak úgy lehet hatékony, ha a különböző formáit nem ikiülön-külön, hanem együttesen használjuk, s nemcsak módszertani megfontolásból, hanem azért is, mert az ösztönzők egyes formái részben tartalmazzák is egy mást. Az erkölcsi elismerésben is benne van például az anyagi érdekeltség, csalk nem közvetlenül az egyéni, hanem a társadalmai. A társadalmi anyagi érdekeltség viszont nem független az egyén anyagi érdekeltségétől, minthogy a munkást nemcsak a közvetlen anyagi juttatás, a munkabér ösztönzi magasabb teljesítményekre, hanem a tágabb létfeltétele is, pl. az üzem termelési kultúrája, a társadalom által biztosított szociális juttatások: a rendes és a tanulmányi szabadság, az üdülés, az oktatás költségeinek üzerm-tórsadlakni vállalása, a jó lakás stb. Ezért még az anyagi ösztönzést sem helyes leszűkíteni csak a munkabérre, mint ahogyan lazt gyakran sokan teszik. Másrészt minél lelkiismeretesebben dolgozik a munkás, annál inkább valósítja meg a saját és a közösség anyagi? érdekeit is. Minden egyes ember jóléte az egész népgazdaság helyzetétől függ, ezért arról gondoskodni mindenkinek a legalapvetőbb erkölcsi kötelessége.

A munka ösztönzése közvetlenül kapcsolódik a művelődés őszt önzéséhez is, mivel "á, imunlkaeszkozökibep az emberek tudása ölt testet, hiszlen mam a ter- mészet, hanem a tudás hozza létre a gépeket: az emberek tevékenysége révén Valósul meg a termelés folyamata, egyszóval megfelelő műveltség nélkül termelés sincs. De, ebből az is következik, hogyha elégséges a tudás az adott ter- tjpelési berendezésék működ tétéihez, akkor az nem^ösztöxüiz-^a^tanulásra. A célokat alapvetően mindig az objektív feltételek, a gyakorlat konkrét szükség143