Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Gutter József: Mit ér a műveltség az üzemekben?

mindenekelőtt a társadalmi érdek és ösztönzés a döntő. A munkások művelődését motiváló, ösztönző tényezők feltárása és tudatos befolyásolása Vasban Tsuiloniösen fontos, mert itt az élő munkaerő hatékonysága bizonyos mértékig elmarad az országos átlagtól. Ennek egyik óka —- többek között — éppen a munlkásdk műveltségének alacsony foka.

De az embert nem lehet kényszeríteni a tanulásra. Lehet ugyan kötelezni valakit bizonyos vizsgák letételére, azonban étitől még sem a társadalom, sem az egyén nem lesz gazdagabb. Hisz hány olyan embert isimerünk, akinek akár több oklevele is van, de a munkájához szinte semmit sem ért. S ha a „szabadság felismert szükségszerűség”, iákkor .a művelődés szükségszerűsége is csak úgy tudatosulhat és nyithat széles teret a tevékenység számára, ha felismerjük. Ezért a művelődésben nemcsak az objektív tényezők: a technika „kényszerítő ereje”, a szociális körülmények, a szabad idő, egyszóval a művelődés külső feltételei, hanem a belső, szubjektív tényezők is nagyon fontos szerepet töltenek be, ás ez elsősorban a szükséglet fölismerésében jut kifejezésre.

Önmagában azonban sam a szükséglet, sem anniaik felismerése nem ösztönöz, minthogy az érdek és az ösztönzés sem azonos. Az érdele passzív is lehet. Például sok munkás van meggyőződve arról, hogy a több tudás neki is jó, de mégsem tanul. A szocializmusban sem egyformák az emberek szükségletei és érdekei, s nem is egyformán elégülnek ki, még a munkásosztályon belül sem. Ez is azt bizonyítja, hegy a művelődés alapvető hajtóereje a szocializmusban sam lehet az egyéni érdek, hanem sokkal inkább a jól átgondolt és alkalmazott társadalmi ösztönzés.

A munkásnak azonban nem mondhatjuk azt, hogy „tanulj többet — több pénzt kapsz”, miért így ia slaját, munka szerinti elosztási elveinkkel kerülhetnénk szamlbe. Sokkal inkább azt kell mondanunk: „tanulj többet — szebben élsz!”. De ehhez nem elég sam a kultúra hozzáférhetősége, sem a több fizetés, hisz hány olyan munkás van, aki viszonylag sokat keres, szellemileg mégis rest, sőt elmaradott. .Hogy a munkás ténylegesen tanuló, művelődő munkássá váljék, ahhoz igen széles és jól működő ösztönzési rendszerre van szükség,-És nálunk — tapasztalatom szerint — éppen az ösztönzéssel van a legtöbb baj. Számos példa van arra, bogy a munkás tanulna, de ezt nem veszi jó néven az üzemi vezetés, esetleg nem is járul hozzá, tanulna.szakmát a fiatal, de semmi kilátása sincs arm, hogy a megszerzett képességeit a vállalatnál kamatoztassa, vagy esetleges technikusi végzettséggel új beosztást kap, de a fizetése kevesebb, mint munkás korában volt, jóval többen törnék a fejüket ésszerűsítéseiken, ha az újítás nem járna bonyolult adminisztrációval és „kivárása idővel” stb. így rengeteg alkotókészség paZarolódik el, pedig a szocializmus számára a legnagyobb erőforrást éppen az emberekben szunnyadó energiák felszabadítása jelenti.

Még a művelődési ösztönzés működésének mechanizmusát sem gondoltuk tudományosan végig, esetenként túlságosan leegyszerűsítjük, nem ismerjük a művelődés területén érvényesülő ösztönzők specifikumait, a fogalmakat is különféleképpen értelmezzük, ami nyilvánvalóan deformálja céljainkat és helytelen irányba tereli tevékenységűinket. Sok helyen még az üzem vezetői sem látják világosan a szükséglet-érdek-ösztönzés (st.imulusdk) — motivációk és a célok kölcsönös összefüggésének dialektikáját.

Nyilvánvaló, hogy ia művelődésit is úgy kell tekinteni mint társadalmi-közösségi szükségletet. Ez a szükséglet is — mint miniden más szükséglet — meghatározott célokban tükröződik. A cél, ha tudatosodik, beépül a személyiségbe

142