Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 2. szám - Farkas Imre: Mályvás a folyón túl (elbeszélés)
jövő héten kezdődik a termelés. Péter bácsira kellett volna bíznom, de. tőle messze esik. Arra az alacsonyabbra. De már itt is vannak. — Tessék! — kiáltotta a kopogtatásra. A kicsi, stuccolt bajszú jött elöl, utána a testes, a kackiás bajszú idősebb. Szőkék voltak mindketten, s kék szeműek. Némiképp hasonlítottak is egymásra, noha nem voltak testvérek. Levett kalappal, komótos vigyázzállásba illeszkedve álltak meg az ajtó előtt. Lopva megnéztek maguknak, de az arcukon, mint a személytelenné formált főúri szolgáknak, nyoma sem látszott érzelemnek. — Parancsára, erdész úr! — mondta kicsit szuszogva az idősebbik. — Kérésemre, András bácsi! — helyesbített Lovasi kényszeredett mosoly- lyal, de egy kis bosszúsággal is a hangjában. — Nem vagyunk már a grófnál. — Parancsára — mondta zavart igyekezettel a testes. Belepirult a dorgálásba. A társa elnevette magát. — Na jó, akkor parancsolok. Mutatkozzanak be! — Kosa András erdőőr, Varjú Péter erdőőr — lépett közelebb elsőnek az idősebb, utána a fiatalabb férfi. —■ A kolléga pedig Káplár János erdész. Dúkerék új gazdája — mutatott be jövendő társaimnak Lovasi, és megtöltött négy kupicát körtepálinkával. Koccintottunk, kihajtottuk. — Hát csak ezért fárasztottam magukat — rakta el az üveget. — A kő- risesről pedig vegye le a gondját, Péter bácsi. A termelést Káplár kolléga vezeti le. Jóformán szót is alig váltottunk, a két ember máris búcsúzott. Kosa hívott, ha Kesziben járok, nézzek be hozzájuk. Varjú csak annyit mondott, hogy ezután bizonyára gyakrabban látjuk egymást. —- Rendes emberek — ült le az asztalához Lovasi. —• Megbízhatók. Elég jól ellátják a szolgálatot. Értelmesek is. Csak ez a bokacsattogtatás már kényelmetlen. A gróf idejében feszes vigyázzban, levett kalappal jelentettek az elődömnek. Amióta rám bízták a mályvási erdőt, mintha én lennék itt az atyaisten, pedig taknyos kölyökkorom óta ismernek. Szerintük ez jár nekem. Csomagod? — Csak amit magammal hoztam. — Láttad a lakásodat? — A révész megmutatta. — Nős vagy? — Nem. — Még szerencse! Én itt háromszobás „palotában” lakom, de ne irigyeld. Ha nem vigyázok, beleszakad a sarkam a padlóba. Egyelőre anyám jár ki hozzám Sárfáról, de már neki is sok. Hamarosan nősülök. Ha nem sietsz nagyon, mire te hozod az asszonyt, a tetőt megcsináltatjuk, és majd lesz valami a szobával is. — Nem siethetek. Néhány száz forint a fizetésem. . . —■ Ne aggasszon, pajtás! András meg Péter még annyit se kapnak, mégis tele az istállójuk marhával, borjúval. Olyan lovaik, csikóik vannak, hogy eláll szemed, szád, ha meglátod. — Miből? —■ Hat hold jó irtásföldet meg 24 méter illetményfát is kapsz. Legeltetheted a tisztásokat. Kaszáló is jár. Ha ügyesen gazdálkodsz, 5 éven belül házad lesz Sárfán, akár Andrásnak. Hat hold irtásföld olyan hatalmas vagyonnak tűnt az én szememben, hogy 117
