Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 3. szám - Siklós Olga: Sarkadi Lukréciája
(Tarquinus) szenátora Brutus, akii Lukrécia fénje, Quintus, a fairály századosa és barátja, két táborbeli őr és Lukrécia rabnője. A cselekmény a következő: a Király Brutus és Quinitus társaságában elhagyva a Róma melletti tábort Brutus házálhoz lovagol, hogy eldöntsék fogadásukat. A Király ugyanis azt itairitrjia, hogy a római asszonyok, míg urulk a csatában van, boldogan kárpótolják magúikat. Brutus szerint ia rómlai nőik erényesek, különösen az ő felesége, a szépséges Lukrécia. Brutusoaik ugyan kellemetlen a Király és Quintus (tolakodó látogatása, de végül is örül, hogy felesége nemesek erényes, de okos és szellemes ás. Méltó iá fogadásira. A király gyorpj távozást követel, majd lopva visszatér, és előbb szép szavaikkal!, hizelgésisel, udvarlással környékezi Lukréciát, végiül lerdhanjia. A (következő kép a tálborban játszódik. Az őrök egymást ijesztgetik az ellenségről (költött rémhírekkel, amikor megérkezik Quántus és Brutus. Brutus igyekszik nem tudomásul venni Quintus egészen nyílt célzásait arról, hol maradit iá király. Majd megjön a sikeres király is. S Brutus, aki ugyan lelke mélyén tudja, mii történt házában, csak azért elégedetlen, mert iá sátrát másik két — kellemetlen — patríciussal kell megosztania a király rendelete miatt. Itt ér véget a töredék. Sarkadé az eredeti mondát mind a két változatban szabadon kezelte. Legizgalmasabb újítása, hogy a homályban hagyott férjből megteremtette „őfelsége ellenzékét”, a konzervatív ellenzéket, a morgó ellenfelet, aki igazán csak akkor lesz ellenfél, ha saját érdiekéi vannak veszélyben. Ez a Brutus 'az opportunizmus egyik nagyszerű megjelenítése, Sairlkadinál van belőle tóga nélkül is néhány remek példány — gondoljunk a Három játék vagy A gyáva-ibe.li férjekre. Mellette Lukrécia átalakulása adja a történet 'izgalmas jelenkoriságát. Az unalmasan erényes Minervából eleven asszony lett. Önálló és kíváncsi. Nő, akit izgat saját hatása és hatalma a férfiak féléit — ákire nem lehet büntetlenül fogadást kötni egy Briutus-szerű férjnek. Ezt a Lukréciát, nem tudjuk, akkor éri-e nagyobb sérelem, amikor la király lerohanja, Vagy amikor Brutus, a férj, mindenestül tulajdonának tekinti. Ebben a Lukréciában együtt van a női kiszolgáltatottság és hatalom. Felnőtt nő, áki dönt maga felett — de végül mégsem maga szabja meg sorsát. Ez iaz eitentmoindásosjsá, gazdággá (tett női figura valódi konfliktushordozó tett, aki körül már van helye drámai harcnak is. Brutus konfliktusa ás gazdagodott általa — s a király győzelme sem egyértelmű Lukrécia felett. Az első variációban volt néhány olyan mozzanat, amely jól illett e Sarkadi-tteremitette, összetett és módiam Lukréciához — így azokat átmentettem és beépítettem a második változatba. Egy kis jelenettel — melyet a továbbiak indokolnak — új bevezetést is kreáltam, s lekerekítettem a félben- hlagyott végét. Sarkad! initencióiban benne éreztem annak lehetőségét is, hogy a dráma végén „fellázítsam” Brutust, aki ugyan nem Luikrécáa meggy alázott erényeiért, de a maga kényelmének megsértéséért akkora polgár-haragra lobban királya ellen, hogy megdönti a királyságot, és megteremti a római köztársaságot. Egy ilyenfajta befejezés, megoldás talán helyénvaló lett volna, mégis inkább vállaltam a befejezetlemséget, minit a hozzáírást. Ugyanis ez a befej e- zetlemség ás sejteti a végkifejletet. A színpad stilizált világában ez a sejtetés több lehet, mint a kimondás. Sarkíadi Lukréciájának pontosan kirajzolható helye van a Három játék és A gyáva között. A visszájára fordított mítosz pediig éppen laz e .korszakiban írt Elektra, Hannibál, Ödipusz megvakul és Párbaj az igazságért írásaira rímel. Mindben az elfogadott mítosz mögött az emberi tettek okait kutátja, a szatíra eszközeivel bontja részeire az adott cselekményt és jellemet. Itt a római inő-áde211
