Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Orbán Otó: Kati-patika
gyermek- és ifjúsági irodalom Orbán Ottó: Kati-patika A legtöbb gyermekverskötet a hang egységén túl más komponáló elvet is keres. Egyik az esztendő rendjét követi (Weöres Bóbitája, Csanádi Négy testvére, Takáts Rózsává lett rókája), másik a műfaj egyneműségével fogja össze a sokfélét (Kormos Vackortörténetei vagy népmeséi, Csanádi mondókái, Nemes Nagy „madarasai”). Tamkó Sirató például technikadicsérőinek elosztásával éppúgy kötetet szervez, mint földrajzi „vándormókáival” és más humorforrásaival. Weöres egyik kötete verses „illusztráció” a breugheli játékokhoz. Vannak más-más atmoszférájú gyermekszoba-eiklusok: Szép Ernő, Szabó Lőrinc, Zelk, Nemes Nagy sajátos gyermekvilágú „szobabelsői”, sőt „konyhabelsői”. Orbán Ottó az utóbbiakhoz hasonló kötet-centrumot teremtett a Kati-patikában: egyértelműen a gyermekszoba itt a mikrokozmikus színtér, a viszonyítási alap, a kilátópont. Valamikor a reformkorban Bezerédj Amália a Flóri könyvével teremtett gyermekvers-iskolát, rigmus-színvonalút és eltökélten didaktikusát. Orbán Ottó éppúgy néven nevezi a versek hősnőjét a Kati-patikában, ezzel át is tekintettük a két kötet egyetlen közös vonását, jelezve a mai magyar gyermekvers esztétikai rangját. Orbán Ottónak ez az első gyermekverskötete ezzel a magas mércével mérve is jó kötet. Mindez nem lenne elképzelhető a gyermeklíra (vagy az eseményes műnemmel együtt: gyermekköltészet) említett és nem említett klasszikus és mai művelői nélkül. Nem csupán életkorra szabott költészeti ág ez, hanem mindenekelőtt költészet par excellence elsődleges látással, világkezdeti beállítódással, a gyermekiség minden jogával, védtelenségével, kritikájával, ámulatával és álmával. Ez a frisseség, érvény, áttetszőség, taktikátlanság a műfaj igazi kritériuma, s ez több, tágabb, mint az életkori sajátosságok jelenléte. Nem véletlen, hogy a költők elmossák a határvonalakat, nem húznak cezúrát, mert az nem az életkorhoz ragasztásban van, hanem a gyermekien primer szemlélet és annak föladása vagy meghaladása közt. Orbán Oltó is bevallatlanul „készült” erre a műfajra, már harmadik kötetében, a Búcsú Betlehemtől Homokvár-ciklusában. Ott kell keresnünk a Kati-patika kötetté sokasodó verseinek első gyülekezését. A Homokvár nyolc darabjából négy került be a gyermekvers-válogatásba minimális hozzáigazítással. Ugyanolyan eljárás ez, mint Weöresé a Rongyszőnyeg és a Magyar etűdök Bóbitává rendezésekor. A szabadversen át a prózaversig áradó Orbán-költészetben más előzménye is van a Kati-patika könnyed kötöttségű struktúráinak. Ilyennek érezhetők a Nyolc szerelmes ének és a Négy kis tánc meg egy keserves (mindkét ciklus a Búcsú Betlehemtől kötetben) csapongó futamai, karcsú sorai, groteszk játékú párhuzamai. Háború és fasizmus iszonyatával, az édesapa halálával, az óvóhely rémével tragikusan súlyos gyermekkor ellenpontjává erősíti Orbán Ottó a Kati-gyermekszoba gyanútlanabb és felhőtlenebb létezését. A kötet harrrtincöt verse ezt a gyermeki erejű életigenlést emeli meggyőzővé a saját-gyermekkor pokoljárása fölé. A lírikus Orbán öt kötete számot vet a ma világellentmondásaival, s a költő feloldó hozzájárulását a vállaló mégis-morálban, az értelmes életet kiküzdő „emberáldozatban” fogalmazza meg. S a Szabó Lőrinc-i „végső remény” hangsúlyával szólal meg most a gyermek- álmú felemelkedés-igény, minden különbéke-feltétel nélkül. A címadó Kati-patika magát az öröm jogát, a gyermek értékteremtő, válságoldó, továbblendítő hatalmát szólaltatja meg jelképi, programos komolysággal. Nem üvegházi zárt-világ ez a gyermekszoba, valójában nagyon is metaforikusán értendő: égigérő horizontja van. ablakai a „történelemre” néznek. Semmi idilliség, a valóság fenyegető erői mérkőznek a nem-mese-ez típusú mesekölteményekben is: 93
