Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Orbán Otó: Kati-patika
„Én vagyok a Szörnyű Tigris, nálam szörnyebb tigris nincs is!” A groteszk különös tartományaiban, sajátos mozgásterein ütközteti fura lényeit, hogy felfedeztesse a valós visszásságok bonyolult logikáját, egészen az abszurditásig, mint a két repülő esküvőjében: Juj, az orrom csavarod, vidd el a légcsavarod! (Repülő) Ilyen a Törpék című is, amely mintha Weöres „Egy hegy megy” kezdetű Meséjének ikerverse vagy ellenverse volna. Általában sok az egész kötetben a ráhangzás valamilyen sorra, motívumra, többnyire a letagadhatatlan Weöresére. Ha van Weöres- hatás (mert van), akkor két mentsége lehet Orbánnak: tudatos párbeszédet folytat a motívumok nyelvén (pl. a Nagylányok c. vers végén is), s mindig szuverén leleményű a továbbfejlesztés. Ez leginkább a ritmikára érvényes. Ezt persze nem csupán Weörestől tanulhatta, hanem Csanádi, Kormos, Nemes Nagy alkalmazta legtöbbször ezt a megmértékelt hangsúlyos versképletet, az ősibb forma persze a népköltés. Akármilyen nyelvi és poétikai archetípushoz vagy kortársi mintához fordul, az biztos, hogy Orbán Ottó új variánsát munkálta ki a megmértékelt hangsúlyos versidomnak. Főbb jellemzői a következők: polimetrikus, állandó ritmusváltás végig az egész versen, zárt strófaképletek, ismétlődő periódusok nélkül; az uralkodó hangsúlyos elvet a rit- mikailag legfontosabb pontokon színezi és fölerősíti a szimultán időmértékesség; a szövegkövető, a hangtesthez idomuló lejtés minden ütemben meglepetést tartogat, öi'ökké friss marad, nem bágyaszt, nem fenyeget a monotónia, megdolgoztat a zenei örömökért; többértékű, többféle értelmezésű, lehetőségű ugyanaz a szövegrész vagy az egész vers, lehet tagoló jellegű ritmusban egészen magas szótagszámú tagokig, ugyanaz lassú mondókaritmusban is olvasható; ez a higanyos ritmus funkcionális, jelentés-követő verszene. Szinte mindez együtt tetten érhető pl. a Muzsikus című vers három strófájában. Érdekes a Kanizsa Pál, Krumpli Pál, Kanizsa Krumpli Pál három szavának pontos ritmikai egybeesése Weöres Panyigai ü-jének kudora kotta ház hangcsoportjaival (Kanizsa Krumpli Pál). A vers-hősnő Kati nem valami illedelmes pedagógiai tendenciaként van jelen a versekben: összetett jellem a javából, dac-korszak, örökmozgás, álombéli csónakos és vagyon-leltározó: „Anyuja, apája, kutyája, macskája, gyerekje ...” Nagyon emberien gyermeki ez a képességé is: Nem telik ki nagyobb lárma három szekér töröktől. (Kisördög) A Kati-versek közül a Csónakos, a Jóreggelt és a Délután a szeretet, a gyengéd ben- söség álompuha színeiben lebeg föl. Megkapó hangulatú lebegés a Csónakos és a Délután hangzásában, ritmusában. A háromrészesség mindkét versben az álomi bűvölet három egymásba mosódó mozzanata. Eufóniája és lassúdad ritmus-csobbanása (a Csónakos középső strófája) együtt zeng a képi ritmus mormoló evezőcsapásaival. Állatversei nem egyoldalúan a ragadozó természetrajzát hirdetik (Oroszlán. Tigris, Krokodil, Bálna), sokszor groteszk iróniával („Vigyázz, ha jön a bálna!”). A Madarak címűnek a befejező fintora, tréfás intelme példázza, mit jelenthet (általában) a modern gyermekköltészetben a didaktikusság: a legritkább eset a direkt94
