Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZEMLE - Paku Imre: Petőfi '73
szemle Petőfi 73 3 973 számos irodalmi évfordulót sorakoztatott egymásután. Petőfi Sándor mellett mindjárt Madách Imre, majd Csokonai Vitéz Mihály mögött Babits Mihály következett, előbb Juhász Gyula, Gábor Andor, Szabó Pál, Krúdy Gyula, Révai József emlékezetét újíthatta meg irodalmi közvéleményünk. Valamennyi közül Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulója emelkedett ki, és az elmúlt esztendőt Petőfi évévé magasztosította országos ünnepségsorozatával; ehhez számos külföldi megemlékezés csatlakozott. Jónéhány róla szóló mű készült el mind előzetesen, mind az ünnepi alkalmakra. Műveinek többfajta kiadása jelent meg idehaza és külföldön. Mind Petőfi, mind mások művei ez idei kiadásának jelképes keretet teremtett a hazai könyvkiadás kezdetének ötszázadik évfordulója, ezek által nyilvánulhatott 1973 a magyar költők és a magyar könyvkiadás emlékévé. Mindegyik méltónak bizonyult a másikhoz képest. A Petőfi-kiadványok mennyiségi és minőségi egyenlegként mutatkoznak meg közvéleményünk értékelő-ítélkező szemléletében. Csábító megállapításként, tetszetős összegezésként kínálkozik annak az örvendetes ténynek kijelentése, miszerint 1973-ban az élő, az igazi Petőfi állhatott elénk a maga teljességében. Ennél azonban jóval többről, állandóbb jellemvonásokról beszélhetünk. Korszakos nagy költőnk mindenkor élő, ható, mozgósító, forradalmár egyéniségnek mutatkozik elmélyedő olvasói tudatában, főként utóéletének valamennyi korszakában igazi, teljes, tiszta szelleme, kiváló emberi magatartása tudatosította, józanította, valósággal vezette a haladó közvélekedést, a szellemi ellenállást. Annyira élő költőnek bizonyult 1844-től 1944-ig, hogy a mindenkori hivatalos politika félt tőle, ezért cenzúrázta, tiltotta igen sok alkotását, akárcsak élő utódainak egyes művét; mindössze 1945 óta jelennek meg művei teljes egészükben, hirdetik emberi, költői mivoltát, közölhetik következetes politikai magatartását, nyilváníthatják eszmei fejlődését, érzékeltethetik forradalmi lendületét. Ne szóljunk tehát különválasztva az élő vagy az igazi Petőfiről, e kettő végső fokon amúgyis egyesül: Petőfi — ez a név mindent kifejez. Egyetlen, azonos fogalommá tömörítette nevében, műveiben, tetteiben az élőt, az igazit. A magaválasztotta név ezek szerint teljes, tiszta fogalommá vált. Mindezeket a tényezőket mi sem bizonyítja inkább, mint ez az egyszerű arányosítás: összes költeményei 1945—1973 között jóval magasabb példányszámú kiadásokban jelentek meg és nyilvánvalóan többször, mint 1844—1949 között, viszont teljes életművének 1945 előtt csak egyetlen kiadása készült el, míg felszabadulásunk óta négy teljes — valamennyi versét, minden prózai művét összesítő — kiadása került az olvasóközönség könyvespolcaira. Az utóbbi egy- egy kiadás példányszáma az arányokat még jobban növeli. A nagy számok törvényének bizonysága szintén megerősíti ama vélekedésünket, mely szerint Petőfi az utóbbi huszonöt év folyamán nyerte vissza valódi, eredeti nagyságát, korábban vitatott, másított, ferdített, torzított szellemisége tiszta, teljes valóságában csak ez idő folyamán bontakozhatott ki a történelmi és társadalmi fejlődés és korszakos eredmények tük- röztetése által, viszonyítása révén. 75
