Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Ks Dénes gyermekversei
gyermek- és ifjúsági irodalom Kiss Dénes gyermekversei Kiss Dénes első gyermekverskötete, a Tiki-taki, fateke (1974) a versakusztika dúsító eljárásainak kísérletével tűnik ki a Móra Kiadó sorozatából. Sokféle forrásvidéke, ősi és modem előzménye van e költői technikáinak. Kiss Dénes verszenei eljárásai programosan megfontoltak, és figyelemreméltó a poétikai hozadék. Ritkán látunk következetlenséget a vállalt formákban. A nyelvakusz- tíka fölszabadítása nem jelent nála ösztönös elszabadítást. És visszatérést sem a csakazértis csingilingi gyermekvers-pótlékhoz. A játék nem telepszik rá a versJényegre, arra a mindig komoly mozzanatra, aminek a nyéivi játék lehet „labdája, golyója, hangszere, rakétája”, de végül is érvényesül az esztétika egyetlen lehetséges játékszabálya: a játék önmaga fölé kerekedik, komolyra fordul, humánus célja van. Kiss Dénes nyelvakuszítikai ihletése formálisnak tűnhetne, ha a „játék a betűkkel-hangokkal” típusú nyelvi képzeletfejlesztő, szókombináló spekulációba, szójáték-kémiába fulladnia. A nyelv akusztikai szerkezete nála a versmondat materiális ösztönzője, de nem marad egyedüli örömí'orrás, mert a katalizátor a verssé szervezés egyetemesebb képessége. A Weöres-féle pianyigai-hangcsopor- tok és a népi gyermekvers nonszensz hangzás-elemei éppúgy modelljei Kiss Dénes nyelvzenei fogantafású szövegeinek, mint Tamkó Sirató vagy Csukás homonímiából kibomló asszociatív darabjai (Vándor móka, Gilice-síp). Kiss Dénes úgy valósítja meg a kodályi igényt a vers „tisztán” zenei elemeinek „szóhoz” juttatásában, hogy túl is jut ezen a prelogiikus fokon, mert a vers-egész mindig jelentésesen alárendeli a hangzásréteget. Föltűnő a költészete egészével, különösen a Kék kék kék (1973) kötettel való egyibéhangzás. A Dörömbölő-ciklus mintha szó szerint dörömbölne a gyermeklíra kapuján: csupa tobzódó rímes ikerszó, alliteráció, mindez versképző, formateremtő elvként. Még az olyan nyelvi játéktól sem riad vissza, mint az E teke fekete című vers: a verscím fordítva olvasva is ugyanaz. Ebben a végzetgörgető teke-versiben szürrealista dkázással járja körül az emberi sorsot, ilyen homonimiás kulcsszavakat dobálva: tegnap, tekenap, tekereg, rejteke, toka, teketóriáz, földteke. Ebből a felnőtt-változatból ágazik ki a gyermekverskötet címadója, a Tiki-taki, fateke. Megtartva még egy közös kulcsszót, a taktikázik igét. Mindkét versben ott érzik a sors-teke, teke-sors fortunai mozzanata, és a vállaló elszánás, a „ne taktikázz” felhívás. Van még egy közös vers a két kötetben: az Ákom-bákom kezdetűt is átírta gyermekeknek, s a „nyelvem az én ékességem” alapmotívum Itt sután-kedves gyermeki fordulatot vett. Bertha Bulcsúnak azt vallotta az interjúban, hogy képtelen a boldogtalanságra. Élete két boldog pillanatát pedig így határozta meg: „Talán amikor kiugrottam ejtőernyővel, vagy amikor a Dani mosölyog. Ez a kettő ugyanaz a dolog.” Nem véletlen, hogy a fiáról szóló (Dani-bani) és az Ejtőernyős leszek én a két legszemélyesebb vers a kötetben. De mindegyiket eléggé személytélen569
