Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM - Cs. Nagy István: Ks Dénes gyermekversei
né transzponálja-távolítja. Ez a távolságtartás nem hűti le a témát, inkább általánosabb közegbe emeli. A Dani-báni címűbe mintha belopná Kiss Dénes saját nemzedékének (vagy a még fiatalabbaknak) „elsüllyedt csatatér” mítoszát, távoli, játékos és álomi áttételekkel, hiszen Dani-bani csak „álmában jár falovon.” Az ejtőemyős-vers csak keményebb lesz a személytelen visszafogottságtól, pontosabban a jövőbe vetítéstől. Ki tudja, csak valóságos ugrás-élményekkel, ejtőernyős múlttal lehet ilyen magától értetődő minden, ilyen evidens a légi kaland: s ha a földre huppanok, a bátorság élvezet, csak azt mondom: itt vagyok, s hoztam egy kis kék eget! A versek jelentékeny részében kísért a szokványos tematika, ezeket csak kevésbé tételesen (tematikusán) lehetne esztétikailag újszerűvé emelni, ennyire körülírt mivoltukban kevés az újság-ingerük (Eső suhog, Vihar, Itt az ősz, Setesuta, Égi iskola). Egy fokkal jobb, mert bár szokványos, talált új látószöget: képalkotásban (Gesztenyefa), alakrajzban (Széikakas), költői kérdésben (Üzenetek.) A kötet java verse az intenzív szójáték, a nyelvakuszükai-homonimiás ötletihlet erőterében mozog. Fölvonultatja a nyelvi játékok poótizált arzenálját. A tisztán zenei elem érvényesül a két kiolvasó hangutánzó vagy nonszensz effektusaiban. Ezzél az intonációval a két vers megadja a kötet alaphangját (Mondd utánam, Öra-;mondóka). A Kece-bece a c hangot „programozza be” a versbe, alapja a játékos hangszámlálás, a becenevek halmozása, a hangstatisztika. Egy másik, nem új, de mindig hálás versakusztikai játék az egyetlen rímre építés. Az egyetlen rímet halmozó, mértanilag végigvezető vers kifáradhat, s éppen a mértani szabályosság, a spekulatív szerkesztettség lehet a monotónia forrása. Jó esetben azonban az egységen belüli változatosság bravúrja az egy- ríműség. A Sátortábor és az Üt fut című egy „statikus” állóképen és egy dinamikus témán próbálja ki a megoldást, az előbbiben a fesitőiség, utóbbiban a mozgalmasság javára. Ritmikailag a Lovas a legösszetettebb, ebben megmértékeli, aprózva gyorsítja a hangsúlyos ütemet, de a második strófa harmadik sora kilóg a ritmikai sorozatosságból, mert a „szikrákat” szót nem gyorsítja, s ez következetlen és funkciótlan ritmuseljárás. A Korong forog talán a legvonzóbb modell ebben a fokozottan szójátékos és hanghatásos versgyakorlatban. A gerencsér (gelencsér, fazekas) munkafolyamatát idézi elénk, s ebben van leírás, mágia, nyelvgyötrő, sejlő látomás, és valami spirálforgású dallam, amely mintegy verszenei képe a korongforgásnak és a bögre pörgésének. Sikerült a sorok mély és magas modulációja: Korongokon kerekdeden hengeredik, forgolódik. Tömény alliterációs és figura etimologicás játékával, zenei és asszociációs telítettségével egyik legjobb vers a kötetben a kétrészes Bűvölő: bajok és titkos búk ördögűzője: Baj, baj, baj, Bibis bibe bú elbújj! meggyógyulj! Korszerű a helyenkénti asszonáncok rímillúziós merészsége a nagyfelületű rímzónával : Rekedt béka brekekéje kuruttyol a rekettyésben. 570
