Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - SZEMLE - Mátyás István: De, te, legény, majd megérted

— Nehéz, ez, nehéz.

— Hát nem könnyű. De, te, legény, majd megérted, mert megéred.” (II. kötet, 337. o.)

Egyébként az egész ciklus ezt sugallja, az összes novella együtt írói 'hitvallás, úgy, ahogy vannak, lazzal, laimiit eknondianlak. De ilyen közvetlenül megfogalmazva jóformán csak ebben iá lezáró-összegző elbeszélésiben találkozhatunk vele. Legalábbis ebben ia leghaingsúlyoziottabbain. Az elbeszélésiben az író elmondja hőse kiszabadulását, a kényszerlakhelyre való vdsszafcöltöztetését, ottani életét, röviden mindazt, amit iá korábbi novellákban megírt, de kiegészítve új részletekkel. A vége felé ismét nyíltan megfogalmiazott hitvallást olvashatunk: „Az Ivánok vannak többen, a jók és erősek, akiknek testmeleg embersége védett. Ök erősödnek egyre. Lassabban, mint szeretném, és mégis, bevallom, gyorsabban, mint hittem... (II. kötet, 378. o.)

lErdefcesen alakul az egész elbeszélés szerkezete és srbílusia. Kezdetiben szárazabb, puiblidszltikusiaibb stílussal találkozhatunk, míg a tábori élet leírásától ismét visszatér iaz lelbeszélőbb, színesebb forma. Az elbeszélés eleje, a gyermekes ifjúkor falvillantásía lazább, kevésbé feszes szerkezetű mint a továbbiak, gyengébb laz egésznek a színvonalánál. Szerencsiére ez iá lényegesen növidebb rész. Az igazi novella-feszültség lattól kezdve érződik igazán, amikor az elbeszélőit kenyérosztással bízzák meg, és néhány porciót ellopnak tőle. Innen a feszültség iás a lendület egészen a zárórésziig nem csökken. A kiegyenlítődés, a feszültség feloldása röviddel a novella vége előtt bekövetkezik, az utolsó néhány bekezdés már laz íróilag—'esztétikailag befejezett elbeszéléshez járul hozzá. Mintegy szavakban megismételt lezárása nemcsak ennek az elbeszélésnek, hanem az egész ciklusnak, s ezáltal magárnak a ,,szibériai éleménykör”-nek is.

Még iegy érdekesség megfigyelhető ebben iaz elbeszélésben. A belső, kisebb, jobb kifejezés híján betót-movelLálk sora. Külön kis novella a bniigadános kenyér- lopása. Űjaibib tragikus hangvételű, a drámáihoz közel álló betét-novella, amikor az öreg, rokkant kianálfanagók kenyeret Vivő menetét a fiatal betegek megtámadják. Döbbenetes belső kis-novella Sztaszjuk apó halála is, a zsákjából előkerült, eladott levesadlagjiaiért kapott legyrulbalesekkel. Az utazás is betét- novella az egészben. Jó novella. Mint ahogy önmagában mindegyik jő, de együtt, egybeszerkesztve még tovább erősödik a hatásuk, hangsúlyozottabbá válik a mondandójuk.

Említettem, hogy laz Elejétől végig kiegészíti iaz előző novellákat, újabb ismereteket közöl. Így válik:, iaz azonos tárgy- és gondolatkörből fakadó novellák sorának ezzel a kiegészítésével, az «egész ciklus összefüggő művé, amelyet akár egynek, mondjuk úgy — megint csíak nincs másik, jobb szó — regénynek is tekinthetnénk. A novella természetében rejlő szabályokból, a zártabb szerkezetből, a lényegre szorátottságból, a viszonylag egy témára koncentrálásiból azonban olyan előnyök adódtak, amelyeket kár lett volna feladni egy regény oldottabb, részletezőbb, szélesebben hömpölygő és így kényszerűen több részlet-leírást tartalmazó formájáért. Ilyen előny például a novellánként újabb és újabb részlet fő témáivá való előléptetésiéből adódó erősebb hatás értelmiünkre és érzeimeinfcne. Ezt tovább fokozza a sűrítés, a helyenként szinte ballada! tömörség. S egy regényben talán a csendes egyszerűségével (de annál erősebben!) ható leírást sem tarthatta volna meg laz író, s nem komponálhatta volna bele nagyoniis beszédes, jelentőséggel bíró elhallgatásait. A regényforma ezt jóval kevésbé engedi meg, mint a 'novella. Kár lett volna értük. Az Igéző ciklus éppen azáltal emelkedik kissé a korábbi és a későbbi novellák sora fölé, hogy a tartalom ebben mindenütt

566