Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - SZEMLE - Mátyás István: De, te, legény, majd megérted
a megfelelő formával találkozott, mint ahogy az az igazán műalkotásnak tekinthető írásoktól megkívántafik. A KÉRDÉSEK FOLYTATÓDNAK A harmadik ciklusról, laz Oldás és kötésről nem azéirt szólok rövidabben, mintha jelentéktelenebb lenne laz 'előbbieknél, hanem miért laz előző kettő kapcsán nagyjából elmondtam azt, amit Lengyel József novelláiról általában akartam. Ciklusról itt olyan értelemben nem is beszélhetünk, mint az Igézőnél, inkább azt mondhatjuk, hogy (egy meghatározott időpont, a hazatérés után szüleitett, tériben és időben hozzánk legközelebb álló, móndennapjlainlk eseményeit tükröző novellák cso>portja. Nem is lezárt ez a csoport, csak az Igéző című kétkötetes gyűjteményiben van vágie. A valóságban ezek a novellák már újaibfb írásokkal egészültek ki. Igaz, ezek jobbára egyfdlvonásosok, esszék, jegyzetek, de az Igazság szenvedélyes keresésében vállalt szolgáltatásukkal, őszinte szókimondásuiklkal folytatásai a novelláknak, még számos szerkesztési és stiláris párhuzam is kimutatható közöttük. Ennek részletezése azonban — a folytatásé, az előzményekkel, lazaz a karai mese-novellákkal együtt, majd pedig a regényeké — külön feladat, többet kíván néhány közbavetett mondatnál. Az Oldás és kötés ciklus két gyengébb novelláját — Culáger és Galambok ■—■ már említettem. A Galambok nem novella, 'inkább irodalmi rajz. Ami a leginkább figyelemre méltó ibemne, az parabolikus jellege. A parabola, a parabolikus mese több helyen megjelenik Lengyel Józsefinél, főleg azokban a novelláiban, amelyek,ben a személyi kultusz jellegzetességeit ábrázolja, elemzi. Ilyen például ia Tördeky úr attrakciói, amelyben mondandóját egy (kiérdemesült állatidomár és szerencsétlen kutyája kapcsolatának példázatába ülteti át. Magyarázása helyett érdemesebb a novella egy részletét idézni. Tördeky úr vázolja benne „állatidomításd elveit”. „Az egyiknek adni, a másiknak nem adni? Szó sincs róla! Hanem így: az egyiknek is adni, ha közepesen végzi a mutatványt, de a legjobbnak csak akkor, ha kiválóan csinálta — és akkor se mindig. Meghagyni a reményt, de kielégíteni, ohó, csak ritkán. Ez a vicc! Kivételezni! Igazságtalannak lenni! Aztán hirtelen, váratlanul: igazságos leszek! Pontosan akkor, amikor az állat már majdnem beletörődött sorsába. Ilyenkor egy simogatás többet ér egy marék cukornál... Van ilyen kombináció: cukrot adni az egyiknek, de csak a másikat simogatni. Állata válogatja. Das Princzip: igazságtalannak lenni sokszor, aztán bölcsnek és igazságosnak váratlanul és ritkán. így maradok az istenük.” (I. kötet, 214—215. o.) Ugyancsak a személyi kultuszról, a hatalomnál szóló parabolikus mesének tekinthető a Liebknecht lány című novella is, közelebbről a keretén belüli elbeszélés. Ismét három novellát emelek ki még a ciklusból. Az 'egyik az Egy Johann Strauss koncert. Armand Leon, a nagy karmester koncertezni érkezik egy külföldi városiba, ahol a főzeneigazgató „óriási.” ötlete következtében vakok zenekarát dirigálja. Ezt azonban csak az utolsó percben, ia koncert utáni meghajlásnál tudja meg, mint ahogy azt is, hogy a közönség kétharmada „a sifcetnéma intézet egyenruháját viseli”. Egytémájú, feszes, csattanóra kiélezett novella, nincs benne semmi fölösleges. Zárómondata gondolatilag és hangulatilag nagyszerűen foglalja össze mindazt, amiről a novelláiban szó van: „Régi imádóinak szűk gyűrűje jog ja, és kíséri egy nagyon fekete autóhoz.” (I. kötet, 223. o.) 567
