Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 6. szám - SZEMLE - Mátyás István: De, te, legény, majd megérted

emelkedő nagy csúcsai, mint például a Reggeltől estig, az Igéző, az Elejétől végig, a Kicsi, mérges öregúr, iá Wengraf, A német és imóg néhány. Eziek érdemlik a raagyolbb figyelmet. S lalkiad hozzájuk viszonyítva gyengébben megformált is, mint — ugyancsak néhány példa — iá Szőlők, nóták, álmok, ia Galambok vagy a Culáger. Az Igéző című gyűjteményes köteteikben lazionban ezek jelenléte is természetes, ment tudjuk, hogy folyamatos, váltakozó színvonalú alkotás közben formálódnak, érlelődnek a remekművek. Ugyanakkor a gyengébben megformált novellák is rendelkeznek irodalmi, esztétikai értékkel, csak éppen a nlagy csúcsok mögötti második és harmadik, (alacsonyabb vonulatot alkotják.

Lengyel József novelláiban — szinte kivétel nélkül mindegyikben — megtalálható Ősét lényeges műfaji jellemző: kialakult, kész jellemeket mutatnak be, előadásmódjuk pedig gyors, célratörő, mentes a fölösleges részletezéstől. E novellákban tükröződik az író hite, amelyet tapasztalataira, s Osialakult meggyőződésére alapoz. Hite a helytállás fontosságában, a minden körülmények között helytállók erkölcsi magiasialblbrendűságében, az emberséges emberiben. Hőseit olyan helyzetek elé állítja, hogy gyákrain (kényszerülnek iá maguk és — ez nagyon lényeges! — mások életét, további sorsát meghatározó döntésekre. Választaniuk kell két vagy több lehetőség között. Kettős szerepe van az ilyen helyzetek ábrázolásának és a bennük kialakuló, megnyilvánuló emberi magatartások bemutatásának. Az egyik, hogy az író ezzel is az igazság megismeréséhez igyekszik közelebb jutni. A másik, amit Borbély Sándor így fogalmazott meg Lengyel József munkásságáról szólva: „... mindig, minden írásában a választás felelősségére figyelmeztet”.

Novelláinak másik közös motívuma ia kenyérért való örökös küzdelem, vagy ami ugyanazt jelenti: harc az életben maradásért. Diószegi András okkal teszi meg veaérmotívumnak a kenyérért való küzdelmet Lengyei József novelláiban. Mint mondja: ez köti egybe az író csaknem valamennyi elbeszélését. Ugyancsak ez a motívum kapcsolja elbeszélő művészetét szorosan a magyar prózai hagyományokhoz. Ha már hagyományokról és kapcsolódásról van szó, főleg, két nevet kell említeni (perszle lehetne többet is): Móricz Zsigmondiét és Nagy Lajosét. Mindkettővel egyaránt rdkonátja a kenyérért Való küzdelem okokat feltáró, kíméletlen őszimteségű ábrázolása. Nagy Lajost -említve pedig külön is liangsúlyozni kell azt a rokon vonást, amely legrövidebben úgy fogalmazható meg, hogy látszólagos szanytelenség az ábrázolásban. (A hangsúly természetesen a látszólagos szón van!) E látszólagos szenvtelenség mögött azonban mindkettőjüknél nagyon is határozott vélemény, a hős jellemétől és magatartásától függően ellen- vagy együttérzés, írói pártosság húzódik.

FORMA ÉS JELLEMEK

Diószegi András megállapítása segít továbblépni, ugyanis -az általam vizsgálandó első ciklus, a Kulcs (amelyre nagyon leegyszerűsítve azt szokták mondani, hogy a két világháború közötti időszakból dolgoz fel néhány témát) mindjárt az indító novellájával igazolja és mutatja ezt a prózai hagyományokhoz való kötődést. Ez a novella a Szegény Kovács Gábor tanulság nélkül való élete (amely még közvetlenül az 1919-es emigrálás -előtt, Idehaza íródott), (amelyről, érdekes módon, ritkábban szólnak a Lengyel-életművel foglalkozóik, mint más jó novelláiról. Pedig ez ’is a kiemelkedő novellákhoz, a nagy vonulathoz tartozik, véleményem szerint. Hőse egy kivégzés előtt álló ember, -aki leírja életét. A választott

559